Budapest
Related Articles
Az aláírás pillanatában valami megmozdult a menyasszony ruhája alatt! A vőlegény elsápadt – minden vendég felszisszent… (1. rész)
A házasságkötő terem tele volt izgatott morajjal. A hosszú, napfényes ablakokon át derűs fény áradt be, az aranyszínű székek már megteltek elegánsan felöltözött rokonokkal, barátokkal. A közönség halk sugdolózásba merült, telefonok emelkedtek a magasba, ahogy néhány vendég máris próbált lencsevégre kapni egy-egy pillanatot. Az egész terem vibrált a várakozástól, örömteli izgalom lengte be a levegőt.
A menyasszony, Sára, ott állt a vőlegény, Gábor oldalán, szorosan fogta a kezét. Tökéletes volt – hófehér, sellő fazonú ruhája lágyan omlott le karcsú alakján, hosszú fátyla a földet súrolta. Arcán boldog mosoly, de szeme sarkában mintha valami aggodalom pislákolt volna.
– Minden rendben lesz – súgta halkan Gábor, és finoman megszorította Sára ujjait.
Sára bólintott, de mielőtt bármit mondhatott volna…
…valami megmozdult.
Nem valahol hátul. Nem oldalt. Hanem közvetlenül a ruha alatt.
Apró, alig észrevehető mozdulat – mintha valami, vagy valaki ott bujkálna a szövet redői között.
Sára összerezzent, hátralépett egy fél lépést. Gábor azonnal észrevette, ahogy a menyasszony keze megfeszült az övében, és homlokát ráncolva kérdezte:
– Mi az? Mi történt?
De mielőtt Sára válaszolhatott volna, a mozdulat megismétlődött – ezúttal határozottabban. A ruha alsó része enyhén megrezdült, mint amikor valami megbújt alatta… és megpróbált kiszabadulni.
A vendégek dermedten figyeltek.
Egyik koszorúslány, Adél, döbbenten kapta kezét a szájához. Egy idős nagynéni, Margit néni, keresztet vetett, és suttogott valamit az ég felé.
A levegőben megült a feszültség, mintha hirtelen vákuumba kerültek volna.
Gábor elsápadt.
Sára dermedten állt, nem mert mozdulni, tekintete rémült volt, hátán végigfutott a hideg.
És ekkor…
…zörgés.
Apró, de teljesen egyértelmű nesz – nem lehetett kétséges, hogy valami ott volt, jelenleg is, a ruha alatt.
– Ez… ez valami vicc? – suttogta az egyik tanú, Tamás, idegesen körülnézve.
De senki sem nevetett.
Mindenki visszatartotta a lélegzetét, mintha egy film fordulópontjához értek volna. És akkor…
A ruha hirtelen, határozottan megmozdult!
Sára felsikoltott, ösztönösen hátrébb lépett, és felkapta a szoknyarészt.
A terem egy emberként szisszent fel, Gábor ökölbe szorította a kezét, a házasságkötő hivatalnok, egy elegáns nő, Judit, dermedten állt, kezében a pecséttel.
A ruha alól, mintha egy titkos alagútból bújt volna elő, először csak egy sötét árny csúszott ki, majd egy sziszegésszerű hang kíséretében…
…egy fekete, szőrmók valami ugrott elő!
Valaki felsikoltott, egy másik vendég hátraugrott, feldöntve egy pezsgőspoharat. A folyadék végigömlött a damasztabroszon. Sára pánikszerűen ugrott Gábor mellé, görcsösen belekapaszkodott a karjába.
– Aaaaaah! Mi ez?!
A kis szőrmók, amely néhány ügyetlen ugrással jutott el a terem közepére, hirtelen megállt. Megrezdítette a farkát, majd…
…nyávogott egyet.
Csönd lett.
Gábor pislogott. Sára, aki rémülten pásztázta a vendégek arcát, most már maga sem hitte, amit lát.
Ott, a padlón, mindenki szeme láttára… egy apró, fekete kiscica ült. Bámult rájuk kíváncsian.
– Ez egy macska?! – kiáltott fel valaki hátulról, még mindig sokkos hangon.
Gábor döbbenten nézett Sárára:
– Ez… miért volt macska a ruhád alatt?
Sára tátogott, de nem tudott megszólalni.
Akkor egy vékony hang szólalt meg a vendégsereg első sorából:
– Őőő… lehet, hogy az enyém…
Mindenki odafordult.
Ott állt Sára ötéves kishúga, Luca, kis fehér harisnyában, kezében egy plüss nyuszit szorongatva. Tekintete bűnbánó volt, és bátortalanul suttogta:
– Nem akartam egyedül hagyni otthon… beugrott a fátylas kosárba… azt hittem, már kiment!
A vendégek előbb döbbenten néztek rá, majd egyszerre nevettek fel. A feszültség elszállt, mint egy szappanbuborék. Gábor felsóhajtott, Sára még mindig kicsit reszketve leguggolt, és óvatosan felvette a cicát.
A kis fekete nyávogott még egyet, majd hozzábújt Sára tenyeréhez, mintha semmi nem történt volna.