Budapest
Related Articles
A templomból menekült vőlegény: 50 év után derül ki az igazság – Történet egy magyar kisvárosból
Életének egyik legfájdalmasabb pillanata maradt Luca számára, amikor vőlegénye, Károly az esküvőjük napján elhagyta őt. Évtizedeken keresztül nem tudta, miért hagyta faképnél a templomban, de ötven évvel később egy kézzel írott levél megváltoztatta mindazt, amit valaha hitt.
A kezdetek„Elhagyod ezt a templomot azonnal, és soha többé nem térsz vissza ide. Értetted, fiú?” – mondta ridegen Lajos, Luca apja Károlynak. A férfi határozott, fenyegető hangja betöltötte a szűk öltözőt a kisvárosi katolikus templom mögött, ahol az esküvőre készültek. Luca épp a másik szobában készült, teljesen mit sem sejtve.
„Nem vagyok fiú, uram. Férfi vagyok, és szeretem a lányát. Nem fogom őt cserben hagyni. Ma van az esküvőnk” – válaszolta Károly, próbálva meggyőzni leendő apósát.
„Nem tetszett nekem soha, hogy ti ketten találkozgattok, és nem fogom hagyni, hogy folytassátok. Az én lányom nem megy hozzá egy senkihez, aki csak egyik hónapról a másikra él” – sziszegte Lajos. „Tudod, kikkel állok kapcsolatban? Olyan emberekkel, akik pokollá tehetik az életedet. Ha önként nem tűnsz el, gondoskodom róla, hogy ne maradj!”
„Ez fenyegetés?” – kérdezte Károly, szembenézve a dühös férfival, miközben próbálta elrejteni a félelmét. Tudta, hogy Luca családja befolyásos emberekkel áll kapcsolatban, és Lajos szavai nem voltak üresek.
„Én nem fenyegetek, fiam. Én ígéretet teszek. Most azonnal elhagyod ezt a helyet, úgy, hogy senki ne lásson, és örökre eltűnsz Luca életéből. Értetted?!” – Lajos felemelte a hangját, miközben erőteljesen Károly mellkasára bökött az ujjával. A megvető tekintetével még egyszer végigmérte, majd dühösen kivonult a helyiségből.
Károly ott állt összezavarodva és kétségbeesve. Szerette Lucát, de tudta, hogy Lajos mindent elkövetne, hogy megakadályozza őket. Néhány percnyi vívódás után Károly nehéz szívvel úgy döntött, hogy távozik. Még mielőtt a tanúi vagy a barátai észrevehették volna, kisurrant a templom hátsó ajtaján, és elkapott egy taxit.
„Hová, uram?” – kérdezte a sofőr.
„Budapestre, a repülőtérre” – válaszolta Károly halkan. Úgy döntött, elhagyja az országot, hogy elmeneküljön Lajos haragja elől. „Remélem, Luca egyszer megért majd engem” – gondolta, miközben az ablakon kifelé bámult, és érezte, hogy a szíve darabokra hullik.
Ötven évvel később
Luca 75 évesen szeretett kiülni a háza verandájára, és nézni, ahogy a gyerekek játszanak a kisvárosi utcákon. Egy csésze teával és egy könyvvel a kezében élvezte a békét, de ilyenkor gyakran elmerült az emlékeiben. Aznap is így történt.