Balázs Péter özvegye megszólalt arról a veszteségről, amely egyik napról a másikra üressé változtatta az életét.
A legendás színművész halála után csönd telepedett arra a házra, ahol közel hatvan éven át éltek egymás mellett. Üres lett az ágy, üres lett a nappali, és ahogy Csilla asszony fogalmaz: „üres lett maga az élet is.” A feleség minden mozdulatában még mindig a férjét keresi – azt a társat, aki évtizedeken át mellette volt jóban, rosszban, és akivel a holtomiglan-holtodiglan sosem volt puszta ígéret.
Balázs Péter hosszú éveken át küzdött a betegségével, állapota pedig az utóbbi időszakban napról napra romlott. Otthon ápolták, családja mindvégig körülötte volt, de a színész ereje lassan elhagyta őt.
A felesége megrendítő őszinteséggel idézte fel az utolsó időszakot: „A múlt héten még azt kérdezte ez a drága ember tőlem, hogy mi lesz karácsonykor és hogyan ünnepeljük meg 22-én, hogy immár 58 esztendeje élünk együtt. Már fogytán volt az ereje, az ágyból sem tudott felkelni. Küzdött, mert élni akart… Ám amikor az onkológus egyszer azt mondta nekünk, hogy leállítja a kezeléseket, mert nincs értelme kínozni őt, akkor már tudtuk, hogy nincs visszaút.”
A betegséggel vívott harc öt évvel ezelőtt kezdődött. A kezelések ideiglenes javulást hoztak, ám egy tüdőembólia mindent megváltoztatott. Ettől kezdve már csak remélni tudtak, de a test napról napra gyengült.
Budapest