Budapest
Related Articles
A történet egy augusztusi szombat délután kezdődött, a budaörsi bevásárlóközpont parkolójában. A nap kegyetlenül tűzött, az aszfalt forrón sistergett a kocsik kereke alatt, és minden egyes lépésnél úgy éreztem, mintha a cipőm talpa megolvadna. Éppen a CBA-ból léptem ki két szatyorral, amikor a szemem sarkából észrevettem valami furcsát. Egy sötétkék kombi hátsó ülésén egy nagytestű kutya kapkodta a levegőt, nyelve kilógott, szemei riadtan forogtak. A kocsi ablakai szorosan felhúzva, a nap pont oda sütött, mintha direkt egy kemencébe zárták volna szegényt.
– Úristen, hát ez meg mit keres ott?! – szaladt ki a számon.
A közelben két fiatal srác cigarettázott. Odaléptem hozzájuk, és rámutattam a kocsira.
– Látjátok? Bent van egy kutya, teljesen kikészül!
Az egyik srác, egy magas, rövid hajú, vállat vont:– Biztos csak öt percre ugrott be a gazdája.
– Öt perc? – fakadtam ki. – Ebben a hőségben öt perc alatt is hőgutát kaphat!
Ekkor hallottam, hogy a kutya halk nyüszítést hallatott, mancsával kaparta az ablakot. A mellkasom összeszorult. A saját keverék kutyám, Bodri jutott eszembe, aki otthon, a hűvös konyhakövön szokott heverni ilyenkor.
– Nem várok tovább – motyogtam. – Meg fog halni, ha nem csinálunk valamit.
Odamentem a kocsihoz, és megpróbáltam benézni. A rendszámon látszott, hogy magyar tulaj: NMB-472. Közben már gyülekezett néhány ember. Egy idős bácsi, szatyrokkal a kezében, közelebb hajolt:
– Jaj, fiam, tényleg bent rekedt! Nem lehetne megvárni a gazdát?
– Nem! – ráztam a fejem. – Nézze meg, alig kap levegőt!
Ekkor megszületett bennem a döntés. Letettem a szatyrokat a földre, és körbenéztem valami eszköz után. Egy közeli bokor tövében találtam egy jókora követ. A szívem hevesen vert, tudtam, hogy ezzel kárt fogok okozni – de mi a kár egy ablakhoz képest, ha egy élet a tét?
– Bocs, barátom – suttogtam a kocsinak, és teljes erőből odacsaptam a követ az oldalablakhoz.