Budapest
Related Articles
Egy 11 éves kisfiú hazajött az iskolából – amit az anyjának mondott, attól összeszorul a szíved… Egy kutya feküdt a szemét alatt, és senki sem akart segíteni… 😢👇 A fiú csendesen kinyitotta az ajtót, és belépett a lakásba. Nem hangzott el a megszokott „Anya, megjöttem!”. Veronika azonnal észrevette, hogy valami furcsa – a fia nem vette le a cipőjét, nem lehetett hallani, ahogy kigombolja a kabátját, vagy ahogy zizeg a téli ruhája. Nem mozdult, nem szipogott, mint máskor. – Marci, te vagy az? Vettem heringet, mindjárt kész a krumpli, vacsorázunk! Csend. – Marcell? Veronika riadtan, sietve megtörölte a kezét a konyharuhával, és elindult a folyosó felé. Egy pillantás a fiára, és világos volt: valami történt. Zavartan állt ott, mintha egy másik világban lenne. A tekintet, amelyet az anyjára vetett, riadtan szúrta át az asszony szívét. Veronika a kabátja gallérjánál fogva megragadta, és belenézett a fia aggódó arcába: – Megvertek? Vagy te bántottál valakit? – N-nem… Anya… Ott… A fiú remegett, alig tudta visszatartani a könnyeit, amelyek mindjárt kicsordultak. – Mondd el, ne titkolj el semmit! – Anya, ott van egy kutya… A kukában. Megsérült. Az nem csak egy kuka, hanem egy pince a ház alatt. Próbáltam segíteni neki, de morgott. Ott fekszik, és nem tud felkelni, anya, és hideg van kint. Szemetet dobtak rá. Veronika fellélegzett – jó, hogy a fia jól van. – Hol van pontosan ez a kutya? A mi házunkban? – Nem, a szomszédos utcában, ahová az iskolából járok. Gyere, anya, segítségre van szüksége! – Próbáltál már hívni egy felnőttet? – Próbáltam. De senki sem akart segíteni. Csak legyintettek – mondta Marcell lesütött szemmel. – Figyelj, Marci. Késő van, és sötét. Vetkőzz le, vedd le a kabátodat. Lehet, hogy ez a kutya csak fáradt, és lefeküdt pihenni. – Nem, nem tud felkelni. – Csak képzelődsz. Majd holnap reggel meglátjuk. Ha még mindig ott van, akkor majd teszünk valamit. Felhívjuk a mentőket vagy az állatmenhelyet. Most pedig vetkőzz le, mert fázol. Marci vonakodva elkezdte kigombolni a kabátját. – Anya, mi van, ha megfagy az éjszaka folyamán? – Ez egy kutya, Marci. Kóbor, az utcához szokott. Van szőre, és tud melegen tartani. Nem lesz semmi baja. Marcell vonakodva beleegyezett, levetkőzött, és bement a fürdőszobába kezet mosni. Bekapcsolta a forró vizet, és átfagyott tenyerét a meleg vízsugár alá tartotta, de nem tudta kiverni a fejéből azt a képet, amit látott. A kutya szemei ott voltak előtte, rémülten, fájdalommal teli. Visszagondolt a sötét pincére, a szemétkupacra, amely alatt a kutya feküdt. Egy korcs volt, vörös foltokkal az arcán. Mióta lehetett ott? Miért nem tudott felkelni? Marci gyomra összerándult
Anyu, ott egy kutya a szemét alatt!” – Egy magyar kisfiú története, aki nem tudott közömbös maradni
A fiú csendben nyitotta ki az ajtót, és halkan belépett a lakásba. Nem hallatszott a szokásos vidám „Anya, itthon vagyok!” kiáltás. Veronika, a középkorú, fáradt, de mindig éber nő azonnal megérezte, hogy valami nincs rendben. A fia nem vette le a cipőjét, nem hallotta a kabát zizegését sem, ahogy szokta, és nem köhécselt, mint mindig, ha a hidegből jött be.
– Marci, te vagy az? Vettem heringet vacsorára, a krumpli már majdnem kész – szólt ki a konyhából.
– Marcell?
Veronika letörölte a kezét a konyharuhába, és kilépett a folyosóra. Egy pillantás elég volt. A fiú ott állt, mintha kővé dermedt volna. Arcán riadt, zavarodott tekintet ült, mintha egy másik világból jött volna vissza. Az anya odalépett hozzá, finoman megragadta a kabátja gallérját, és aggódva nézett a szemébe.
– Megvertek? Vagy te bántottál valakit? Mondd el, kisfiam!
– N-nem… Anya… Ott…
A fiú remegett, könnyeit nyelte.
– Marcell, ne titkolj el semmit! Mi történt?
– Egy… egy kutya van a szemétben – rebegte. – A szomszéd utcában, ahová iskolából jövök. Egy pince van, és annak a bejáratánál fekszik. Tele van szeméttel, de alatta… ott van egy kutya. Sérült. Próbáltam segíteni, de csak morgott. Nem tud felkelni. Anya, hideg van, meg fog fagyni!
Veronika fellélegzett – legalább nem Marcellal történt valami baj. De az aggodalom nem szűnt meg, csak átvándorolt a fiúról a történet főszereplőjére – a szerencsétlen kutyára.
– Ez nálunk történt? A mi házunk alatt?
– Nem, a Garay utcánál, ott vágunk le mindig, ha hazajövünk. Gyere velem, anya! Most kell segíteni!
– Próbáltál szólni valakinek?
– Igen… De senki nem állt meg. Egy bácsi csak annyit mondott: „Hagyjad, majd kimászik magától.” De nem tud felkelni, anya!
Veronika sóhajtott, majd szelíden szólt:
– Figyelj, késő van, már sötétedik. Lehet, hogy csak pihen. Holnap reggel megnézzük, és ha még mindig ott van, hívunk valakit.
– Nem, nem pihen! Nem tud mozogni, a szemei… anya, olyan volt, mintha sírna.
– Marcell, most vetkőzz le, fázol, remegsz. Holnap megnézzük. Ha ott van még, felhívjuk az állatmenhelyet.
Marci tétován elkezdte kigombolni a kabátját, de szeme még mindig az ajtó felé sandított.
– Anya, mi van, ha megfagy éjszaka?
– Kóbor kutya, édesem. Hozzászokott az utcához. Szőre is van, majd kibírja. Holnap megnézzük.
A fiú belépett a fürdőbe, és a forró víz alá tartotta átfagyott tenyerét. De nem tudta kiverni a fejéből azt a képet. A kutya rémült, fájdalmas tekintetét. A pince sötétjét. A vörös foltokat a szőrén. Nem volt fajtatiszta, egy egyszerű korcs volt – de Marcell szívében már helyet kért magának.
Aznap délután Marci elment szánkózni barátjával, Petivel. A hó fehér szőnyegként borította a környéket, és bár nem volt igazi nagy tél, a hideg még mindig csípett. Amikor hazafelé indultak, Marci javasolta, hogy menjenek át a rövidebb úton, a pincénél. És ott… újra meglátta.
Szemek csillantak a sötétben.
– Talán macska – mondta Peti, de amikor közelebb mentek, a fiúk meglátták… a kutyát.
– Tartsd a lábam, megpróbálom elérni! – mondta Marci.
A földre feküdt, benyúlt a nyíláson, de a kutya halkan morgott.
– Gyere, menjünk haza – mondta Peti. – Nem akarsz te is megfázni, mi?
– Kutyus, gyere csak ide! Segíteni akarok! – Marci próbálta magához csalogatni az állatot, de az csak nyöszörgött és morogva elfordította a fejét.
A fiú elővette a telefonját, és bevilágított a zseblámpával. A fény megvilágította a kutya sebeit – harapásnyomok, egy mély vágás a hátsó lábán. Az állat mozdulatlanul feküdt, mintha már nem lenne ereje sem ellenállni, sem menekülni.