Egy anya levele felnőtt gyerekéhez, amit mindenkinek el kellene olvasnia: „Bocsáss meg, hogy már nem lehetek számodra az, aki egykor voltam”

Sokan türelmetlenek idős szüleikkel, esetleg magukra hagyják őket utolsó napjaikban, mert úgy érzik, nincs idejük arra, hogy gondoskodjanak róluk. Egy idős édesanya levele felnőtt gyerekéhez azonban elgondolkodtató lehet mindazok számára, akik teherként élik meg a szerepek felcserélődését.

„Ma megértettem, hogy már nem az vagyok, aki voltam számodra. Már nem érzem, hogy az anyád vagyok, inkább úgy érzem, csak teher vagyok számodra. Ma döbbenten tanultam meg, hogy egy anya csak addig anya, amíg a gyermekének szüksége van rá, de amikor már neki van szüksége a gyermekére, teherré válik” – írja az idős édesanya.

„Régebben én voltam az, akinek a karjaiban menedéket és vigaszt kerestél. Én voltam az a lény, akit a legjobban szerettél a világon, az egyetlen, akiben hittél, az egyetlen, akire szükséged volt. Annak idején félelemmel a szemedben és a hangodban kérdezted, hogy elhagylak-e valaha is. Virágokat, pillangókat és színes kis házakat rajzoltál nekem, és megígérted, hogy ha felnősz, vigyázni fogsz rám, ahogy én vigyáztam rád, amikor beteg voltál.

Kis kezeiddel megsimogattad az arcomat, és azt mondtad, hogy szeretsz. Ma már alig nézel rám. Ma már neheztelsz a tehetetlenségemre és az ügyetlenségemre. Nehezményezed a jelenlétemet az otthonodban, és úgy érzem, alig várod, hogy elmenjek.