Budapest
Related Articles
Egy idős nénire találtam karácsony este a hóesésben, hazavittem – napokkal később egy luxus SUV parkolt le az ajtóm előtt
Karácsony estéjén mindent megváltoztatott egy egyszerű gesztus: hazavittem egy idős nénit, akit az utcán találtam a hóban. Nem sejtettem, hogy ez a döntés egy új családot és egy teljesen megváltozott életet hoz majd.
A nehéz kezdet
Egyedülálló anyaként öt gyerekkel nem egyszerű az élet, de mindig próbálok helytállni. Aznap is, mint mindig, a Grayson-kúriában dolgoztam, ahol takarítóként naponta órákig súroltam a padlót. Nehéz munka volt, de hálás voltam érte, mert legalább volt miből etetnem a gyerekeket.
A hazafelé vezető úton a hideg szinte áthatolt a vékony kabátomon. A hó vastag paplanként borította be az utcákat, és én csak arra tudtam gondolni, hogy végre otthon legyek. A gyerekek vártak rám, és még egy szerény karácsonyi vacsorát is össze akartam dobni.
Amikor elhaladtam a park mellett, észrevettem egy alakot a padon. Egy idős néni ült ott, vékony takarókba burkolózva, és láthatóan remegett a hidegtől.
A döntés pillanata
Első ösztönöm az volt, hogy továbbmenjek. Nekem is alig volt elég, ráadásul a tetőnk is ázott, és egyre hidegebbek lettek az éjszakák. De valami megállított. A férjem, Péter hangja szinte a fülemben csengett: „Senkit sem hagyunk az utcán karácsonykor, Kati!”
Lassan odaléptem hozzá, és megszólítottam:
– Asszonyom, jól van?
A néni felnézett, az arca ráncos volt, de elegáns, és az égszínkék szemei emlékeztettek a nagymamámra.
– Jól vagyok, drágám – mondta gyenge hangon. – Csak egy kicsit megpihenek.
Az órámra néztem: este nyolc volt. Senki nem pihen karácsony este egy ilyen hideg éjszakán.
– Van hová mennie ma este? – kérdeztem óvatosan.
A néni megrázta a fejét, a büszkeség és kétségbeesés keveredett az arcán.
– Nem akarok terhet jelenteni – suttogta.
– Katalin vagyok – mutatkoztam be, és kinyújtottam a kezem. – Mi lenne, ha ma este nálam pihenne meg? Nincs sok mindenem, de meleg házam van és egy kis leves a tűzhelyen.
Hosszan habozott, de végül megfogta a kezem, és halkan azt mondta:
– Margit. És nagyon kedves magától, Katalin.
Egy különleges karácsonyi este
Hazafelé lassan haladtunk a hóban, de Margit egyre biztosabb léptekkel követte a kezemet fogva. Amikor elértük a házat, már messziről láttam a legkisebb gyermekem, Tomi arcát az ablakban.
– Anya! – kiáltotta, amikor meglátott. – Kit hoztál magaddal?