Budapest
Related Articles
A nő véletlenül meglátott egy megfagyott férfit a hóban, és amikor megállt, hogy segítsen, ELÁLLT A SZAVA attól, amit látott…
A tél kegyetlenül csapott le az országra. A vastag hótakaró mindent betakart, a szél süvített az éjszakában, és a hőmérséklet olyan mélyre süllyedt, hogy az ember lélegzete is azonnal párává fagyott a levegőben.
Kata fáradtan vezette az autóját az elhagyatott országúton, ahol a közvilágítás szinte semmit sem segített az éjszakai sötétség ellen. Az ablaktörlők serényen dolgoztak, de a hóesés annyira sűrű volt, hogy alig látott valamit maga előtt.
Egyszer csak valami furcsa foltot vett észre az út mentén, nem messze az árok szélétől. Ösztönösen rálépett a fékre, az autó kissé megcsúszott, mielőtt megállt. Kata szíve hevesen vert, ahogy előrehajolt, hogy jobban lásson.
Egy ember feküdt a hóban.
Kata egy pillanatig döbbenten meredt rá, majd szinte automatikusan cselekedett. Kikapcsolta a biztonsági övét, feltépte az ajtót, és azonnal kiugrott a hidegbe. A jeges szél élesen csapott az arcába, de nem törődött vele. A csizmája mélyen belesüppedt a hóba, ahogy odasietett a mozdulatlan alakhoz.
– Uram! – kiáltotta remegő hangon, miközben letérdelt mellé. – Jól van?!
Nem kapott választ. A férfi mozdulatlanul feküdt, teste elkékült a hidegtől, az ajkai szinte lilák voltak. Kata remegő kezekkel megérintette a csuklóját. Hideg volt, mint a jég… De még élt. Épphogy, de lélegzett!
Egy röpke pillanatig habozott, mielőtt jobban az arcába nézett – és abban a másodpercben elállt a lélegzete.
A férfi arca ismerős volt. Túl ismerős.
Mintha a világ egy pillanatra megállt volna körülötte, a szíve egyetlen dobbanásra kihagyott.
Ez nem lehet igaz…
Kata ajkai hangtalanul formáltak egy nevet, de a hangja cserben hagyta.
– Levente… – suttogta végül.
A keze a szája elé kapott, a szemei megteltek könnyekkel. Nem lehetett tévedés. Ez a férfi… az ő bátyja volt. Az a Levente, aki több mint tíz éve eltűnt, és akiről mindenki azt hitte, hogy halott!
Kata teste remegett – nemcsak a hidegtől, hanem a sokktól is. Levente… Az ő bátyja… Aki tizenegy éve nyomtalanul eltűnt. És most itt feküdt előtte a hóban, félholtan.
A keze remegett, ahogy megrázta a vállát.
– Levente! Hallasz engem? – kiáltotta kétségbeesetten.
Semmi válasz. Csak a gyenge, alig érezhető légzése bizonyította, hogy még életben van.
Kata nem habozott tovább. Lerángatta magáról a kabátját, és a bátyja kihűlt testére terítette, majd előkapta a telefonját és remegő ujjaival azonnal tárcsázta a segélyhívót.
– Itt egy férfi… a hóban… alig él… megfagyott! – hadarta, a pánik eluralkodott rajta.
– Hölgyem, nyugodjon meg, mondja meg a pontos helyzetét! – szólt bele a diszpécser nyugodt, de határozott hangon.
Kata gyorsan elmondta, hol vannak, majd letette a telefont.