Budapest
Related Articles
Egy régi kanapé titkai: A férjem múltja, ami megváltoztatta az életünket
Amikor Péter belépett a nappaliba, és meglátta az üres helyet, ahol a régi, kopott kanapénk állt, arca hirtelen megmerevedett. A tekintetében nem csak meglepettség, hanem pánik is tükröződött.
– Mondd, hogy nem dobtad ki… – kezdte remegő hangon, de már késő volt.
Hónapok óta könyörögtem neki, hogy szabaduljunk meg attól az ócska bútordarabtól.– Péter, mikor viszed már el azt a kanapét? Már régen ráfért volna a kuka! – mondtam újra és újra.
– Majd holnap – felelte mindig, miközben a telefonját nézte.
De a “holnap” sosem jött el.
Egy szombaton végül megelégeltem. Kibéreltem egy teherautót, egyedül kicipeltem azt a régi, szakadt kanapét a házból, és elvittem a hulladéklerakóba. Amikor hazaértem, büszkén néztem az új kanapét, amit helyette vettem.
Péter aznap később ért haza. Amikor meglátta a nappalit, az új bútordarabot és a helyét, az arca elsápadt.
– Mi történt itt? – kérdezte döbbenten.
– Meglepetés! – mondtam elégedetten. – Végre megszabadultunk attól a régi vacaktól. Nézd meg, milyen jól mutat az új kanapé!
De ahelyett, hogy örült volna, Péter arca eltorzult.– Te… kidobtad? Elvitted a szeméttelepre? – kérdezte elképedve.
– Persze! Hónapok óta halogattad, úgyhogy megcsináltam helyetted – válaszoltam.
Ekkor Péter tekintete megtelt kétségbeeséssel.– Te jó ég… Elvesztetted a tervet!
– Miféle tervet? – kérdeztem zavartan.
Péter a fejét rázta, majd szinte ordítva mondta:– Nincs idő magyarázkodni! Öltözz, most azonnal indulnunk kell a hulladéklerakóba!
– A hulladéklerakóba? Péter, ez csak egy régi kanapé volt! Mit számít, hogy ott van?
– Majd meglátod! Csak bízz bennem! – vágta rá, miközben már az ajtó felé tartott.
A férjem soha nem viselkedett így. Valami komoly dolognak kellett állnia a háttérben. Felkaptam a cipőmet, és követtem. Az út a hulladéklerakóig néma csendben telt.
Péter feszült volt, kezét görcsösen szorította a kormányon.– Elárulnád végre, mi folyik itt? – törtem meg a csendet.
– Majd meglátod, amikor odaérünk – felelte kurtán.