EGYETLEN FIAM NEM HAGYTA, HOGY LÁSSAM ÚJSZÜLÖTT UNOKÁMAT, MIUTÁN 5 ÓRÁT GYALOGOLTAM, HOGY TALÁLKOZZAM VELE

EGYETLEN FIAM NEM HAGYTA, HOGY LÁSSAM ÚJSZÜLÖTT UNOKÁMAT, MIUTÁN 5 ÓRÁT GYALOGOLTAM, HOGY TALÁLKOZZAM VELE

Erzsébet, egy szerető és odaadó édesanya, mindennél jobban szerette volna látni újszülött unokáját, Hansot. De amikor fia, Márk nem volt hajlandó érte menni, úgy döntött, a nehézségek ellenére is elindul gyalog a házához. Az út hosszú és kimerítő volt, órákon át tartott a járókeretével, de a végén Márk nemcsak hogy nem fogadta örömmel, hanem megtiltotta neki, hogy belépjen a házába. Ez a történet nemcsak Erzsébet kitartásáról, hanem Márk hibájának felismeréséről és egy család újraegyesítéséről szól.

Egy telefonhívás, ami mindent megváltoztatott

„Nem tudok érted menni, anya. Camillának kell intéznem pár dolgot, és vendégek is jönnek. Megbeszélünk egy másik időpontot, hogy megnézd a babát” – mondta Márk telefonon édesanyjának, Erzsébetnek.

Ez lett volna az első alkalom, hogy Erzsébet találkozik az unokájával, és Márknak kellett volna érte mennie, mivel a háza nagyon messze volt, és Erzsébet számára a távolság leküzdése szinte lehetetlen feladatnak tűnt.

„Biztos vagy benne? Autóval ez csak pár perc lenne” – próbálkozott még egyszer Erzsébet, remélve, hogy a fia meggondolja magát.

„Majd máskor, anya. Most mennem kell. Szia!” – tette le Márk gyorsan a telefont, és Erzsébet hatalmas sóhajjal rogyott le a kanapéra.

Miközben Erzsébet gondolatai a múltban kalandoztak, visszaemlékezett arra az időre, amikor egyedül nevelte fel Márkot, nagy nehézségek közepette. Özvegyként minden szeretetét és erejét a fiára fordította, hogy boldog életet biztosítson neki, még ha anyagi nehézségekkel is küzdöttek.

Egy fájdalmas, de eltökélt döntés

Erzsébet szívében fájdalommal, de elhatározással gondolta: „Ha Márk nem jön értem, én megyek hozzá.” Tudta, hogy a járókeretével és az ízületi problémáival a hosszú út nehéz lesz, de a szeretet és az unokája iránti vágy hajtotta.