Erdei „Madár” Zsolt 11 év után ismét ringbe lépett, a közönség felállva ünnepelt

Spread the love

A közönség eksztázisban tombolt – két legenda, két világ, egy elképesztő meccs

A Hell Boxing Kings évzáró gálájának egyik legkülönlegesebb és legérzelmesebb pillanata volt, amikor Erdei „Madár” Zsolt tizenegy év kihagyás után újra ringbe lépett. A 41 éves korában visszavonult, ma már 51 éves magyar ökölvívó legenda úgy döntött, ismét megmérkőzik – méghozzá nem akármilyen ellenféllel: a szlovákiai magyar MMA-sztárral, a Bellator korábbi világbajnokával, Végh „Pumukli” Attilával.

A cirkálósúlyú, hatmenetes gálameccs valóságos sportélményt nyújtott: két külön korszak, két stílus és két nagy bajnok találkozott egymással.

Már az első menetben látszott, hogy Madár nem veszített félelmetes rutinjából: élesen mozgott, technikásan dolgozott, ugyanakkor óvatosan, tisztelve ellenfele ütőerejét. A feszültség a levegőben vibrált, amikor Végh egy pillanatra megcsúszott és a padlóra került, de azonnal jelezte, készen áll a folytatásra. A második menet vad ütésváltásokat hozott, „Pumukli” fokozta a tempót, egy pillanatra még Madár térde is megrogyott, de legendás higgadtságával visszanyerte egyensúlyát. Az egyik legemlékezetesebb pillanat pedig az volt, amikor Erdei egyszerűen elmosolyodott a kőkemény adok-kapok közepén – látszott rajta, hogy élvezi a harcot.

A következő menetekben Végh Attila komoly erővel támadott, próbálta sarokba szorítani ellenfelét, Madár viszont zseniális ütemérzékkel kontrázott. Látványos fejütések csattantak, az egyik felvonás végén pedig egy kőkemény felütés is betalált, de Erdei állta a küzdelmet. Az utolsó menetben mindketten mindent feltettek egy lapra, a közönség pedig állva ünnepelte a két harcost.

A bírók végül többségi döntetlennel zártak (57–57, 58–55, 57–57), ami tökéletesen visszaadta az este hangulatát: ezen az estén nem volt vesztes, csak két óriási sportember.

A mérkőzés után Madár meghatódva köszönte meg a támogatást:

“Köszönöm a rengeteg üzenetet, köszönöm azoknak, akik felkészítettek, rengeteg nevet tudnék felsorolni (…). Örülök, hogy túléltem ezt a hat menetet, nem volt egyébként egyszerű. De legalább most már van tapasztalatom, milyen 50 fölött beállni a ringbe. Ha valaki belekezdene ebbe, lehet lebeszélném, de hatalmas megtiszteltetés volt ezen a legendás helyen küzdeni. A döntetlen miatt viszont kicsit csalódott vagyok.”