Fiam halála után a menyem összepakolta a dolgaimat, és közölte, hogy el kell hagynom a saját otthonomat

Spread the love

Fiam halála után a menyem összepakolta a dolgaimat, és közölte, hogy el kell hagynom a saját otthonomat
Amikor a fiam, Dániel egy tragikus balesetben életét vesztette, az életem teljesen értelmét vesztette. Nemcsak egy gyermeket veszítettem el, hanem a legjobb barátomat, a bizalmasomat, aki mindig ott volt, hogy megértsen és támogasson. Az ő jelenléte tette otthonná a házunkat. Most, hogy már nem volt itt, minden üresnek és céltalannak tűnt. A csend, amely a halála után beköltözött az otthonunkba, elviselhetetlenül nyomasztó volt.

Azt hittem, hogy a menyemmel, Grétával, közösen fogjuk megosztani a gyász terhét. Elvégre mindketten ugyanazt a veszteséget szenvedtük el, és Dániel iránti szeretetünk talán összeköt minket. De hamar rájöttem, hogy Gréta egészen másként viseli a fájdalmat, és az én elképzelésem a közös vigasztalódásról csupán illúzió volt.

Grétával sosem volt igazán szoros kapcsolatunk. Bár találkoztunk családi ünnepeken és vacsorákon, a beszélgetéseink mindig felszínesek voltak. Nem voltak közös emlékeink vagy történeteink, amelyek közel hozhattak volna minket egymáshoz. Az egyetlen kapocs, amely összekötött minket, Dániel volt. Most, hogy ő elment, csak két nő maradtunk, akik ugyanazt a veszteséget cipelték, de képtelenek voltak egymást támogatni.

Egy hónappal a temetés után Gréta váratlanul megjelent a házban. Éppen a nappaliban ültem Bellával, a kiskutyámmal, aki azonnal feszült lett Gréta látványától. A menyem arca merev és érzelemmentes volt, amikor belépett.

– Beszélnünk kell, Janka – mondta köszönés nélkül.

Letettem a teáscsészémet, és felé fordultam. A gyomrom görcsbe rándult.

– Mi történt, Gréta? – kérdeztem óvatosan.

Nem válaszolt azonnal. Ehelyett elsétált mellettem, egyenesen a hálószobába. Megdöbbenve követtem.

– Miért mész be a hálószobámba? Mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül.

Gréta hidegen rám nézett, majd kimondta azokat a szavakat, amelyek teljesen letaglóztak:

– Össze kell pakolnod. Elköltöztetlek innen.

A szavai szinte sokkoltak. A szívem összeszorult, mintha ki akarnák tépni belőlem az életerőt.