Én átlag felettinek tartom magam – Gáspár Evelin köszöni, soha nem volt jobban
Sokan már a kezdetekkor sajnálták őt amiatt, hogy gyerekként egy ország szeme láttára nőtt fel, Gáspár Evelin azonban egészen másképp értékeli a saját múltját: számára a valóságshow adta meg azt a szabadságot, amellyel ma önálló, határozott és tudatos felnőtt nőként állhat a világ elé. A Nőfilter Podcast legutóbbi adásában őszintén vallott arról, hogyan talált rá arra az erőre, amely mára a védjegyévé vált.
Evelin tisztában van az értékeivel – és ezt már nem is rejti véka alá
A beszélgetés elején szinte azonnal kijelölte a saját határait: ő olyan nő, aki tudja, mit akar, és nem hajlandó letérni a saját útjáról. „Magamnak való ember vagyok, elvagyok a kis világomban” – mondta mosolyogva, és ezzel rögtön megteremtette a beszélgetés őszinte hangulatát.
Elárulta, hogy ma élete egyik legkiegyensúlyozottabb időszakát éli. Testileg, lelkileg, emberileg minden a helyére került, és végre úgy érzi: szeretet és támogatás veszi körül.
„Rájöttem, mennyi ember szeret, és milyen áldozatokat hoznak értem. Most úszok a pozitív dolgokban, a szeretetben, és hálát adok Istennek” – vallotta.
Persze az út idáig nem volt egyszerű. Evelin felidézte, milyen nehéz volt túljutni a mélypontokon, miközben a bulvárvilág folyamatosan kritizálta. Mégis megtanulta: ha valakit soha nem ér támadás, az valószínűleg túl jelentéktelen ahhoz, hogy bárkiben is véleményt váltson ki.
A külsejével kapcsolatos bántó kritikák sem érték váratlanul – de ma már másképp fogadja őket.
„Most is megkapom, hogy kövér vagyok, pedig életemben nem néztem ki ilyen jól, nem voltam ilyen szálkás. 20% a testzsírom, lehet utánam csinálni!” – jelentette ki határozottan.
A családja ellen próbálták fordítani – ő mégis kitartott mellettük
Evelin arról is beszélt, hogy nemcsak a teste, de a gondolkodásmódja is rengeteget formálódott az évek során. Közgazdászként végzett, komoly energiát tett abba, hogy belül is olyan erős legyen, mint amilyennek kifelé mutatja magát.
Gyerekkora pedig – bármennyire rendhagyó is volt – számára soha nem jelentett szégyenérzetet. Sőt.
Felidézte, hogy a roma közösségben fontos érték a szülők tisztelete, és bár látta otthon a feszültségeket, őt soha nem lehetett eltántorítani ettől az alapelvtől:„A család szent és sérthetetlen, ez belém van kódolva.”
Budapest