Budapest
Related Articles
Mintha valami baljós, kimondhatatlanul súlyos árnyék telepedett volna Falusi Mariann életére: mindenhol veszteség, mindenhol elengedés, mindenhol fájdalom. Aki ismerte, tudta, Györgyi volt az a társ, akivel egy ritmusra dobogott a szíve: együtt gondolkodtak, együtt nevettek, együtt káromkodtak, mert ez a nyers őszinteség volt közöttük a szeretet nyelve.
Soha nem rakták le egymásra az ajtót, nem voltak hetekig tartó csendek – csak tiszta, végtelen lojalitás. Amikor Györgyi elment, Mariann életének egyik fele egyszerűen kihunyt. Falusi Mariann már mindenkit elveszített, majd Ő is “elment”: És mintha ez csak a kezdet lett volna. A barátok, szerelmek, társak sorban hullottak mellőle – öngyilkosságok, felfoghatatlan döntések, amelyek olyan mély sebeket téptek benne, amelyek soha nem gyógyultak be.
Négy szeretett ember ugyanazt a tragikus utat választotta… és Mariann ott maradt egyedül a kérdéseivel, bűntudatával és a kimondatlan „miért”-ekkel.Ahogy halmozódtak az évek és a traumák, Mariann egyre többször érezte úgy, hogy a sors figyelmezteti valamire. Egyik pillanatról a másikra megállt a teste – a menopauza úgy csapott le rá, mint egy láthatatlan jelzés: állj meg, nézz szembe mindennel, amit eddig nem akartál érteni.