„Nem az a szégyen, ha elbukunk, hanem ha nem tudunk felállni”
Kátai-Németh Vilmos egy Deutsche Welle-riportban arról beszélt, hogy a vakság nem jelentette számára az élet végét. Azt mondta: „ha az ember megvakul, az nem jelenti azt, hogy véget ért az élet”. Szerinte éppen ez az állapot hozta ki belőle igazán a harcost. Ebben nagy szerepe volt az édesanyjának is, aki azt tanította neki: nem az a szégyen, ha elbukunk, hanem az, ha nem tudunk felállni. Ez a gondolat végigkísérte az életét: nem tagadta a nehézséget, de nem engedte, hogy kizárólag a fogyatékossága határozza meg. Nem „sérült emberként” jutott el a miniszteri székig, hanem olyan emberként, aki pontosan tudja, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni.
Megtámadták az utcán, ebből született a Fehér kard
Életének egyik meghatározó fordulata 23 éves korában történt. Már vakon tartott hazafelé, amikor megtámadták az utcán. Mivel látóként is érdeklődött a harcművészetek iránt, sikerült leszerelnie a támadóját. Ezután döbbent rá arra, hogy látássérült sorstársai nap mint nap mennyire kiszolgáltatott helyzetben lehetnek. Ebből az élményből született meg a Fehér kard nevű önvédelmi rendszer, amelyet kifejezetten látássérülteknek dolgozott ki. A módszer leszorításokra, testkontaktuson alapuló helyzetfelismerésre és védekezési technikákra épül. Kátai-Németh az ország egyetlen vak fekete öves aikidómestereként vált ismertté, és nemcsak saját magának épített új életet, hanem más látássérülteknek is eszközt adott a biztonságosabb, önállóbb mindennapokhoz.
Magyar Péter miniszternek kérte fel
Budapest