Budapest
Related Articles
IDŐS 73 ÉVES NÉNI GYALOGOL ÖT ÓRÁT, HOGY LÁTHASSA UNOKÁJÁT, DE FIÁNAK KEGYETLEN VÁLASZA ÖSSZETÖRI A SZÍVÉT! – Anya, nem tudok érted menni. Kamilla miatt el kell intéznem pár dolgot, és vendégek is jönnek. Majd megbeszélünk egy másik időpontot, hogy találkozz a babával – mondta Tamás a telefonban. Erzsébet szótlan maradt, a fájdalom összeszorította a torkát. Az unokáját először látni nem olyasmi, amit a szív elhalaszthat. Tamás háza távol volt, busz nem járt, taxira nem volt pénze. De Erzsébet nem habozott. Járókeretét megmarkolva, ajándékokkal teli zsákját cipelve elindult. Öt hosszú órán át vonszolta magát, lábai lüktettek, szíve dobogott, de a szeretet vitte előre. Mikor végre elérte Tamás házát, kimerülten, remegve megnyomta a csengőt. Szíve megtelt örömmel, ahogy hallotta a lépteket az ajtó mögött. Az ajtó feltárult – és ott állt Tamás. De nem mosolyogva. Arca rideg volt, szemei haraggal teltek. – Mit keresel itt? – sziszegte, megragadva anyja karját. – Meglepetés! – kapkodta a levegőt Erzsébet, de a hangjában remény csillant. – Gyalog jöttem egész úton, hogy láthassam az unokámat! Tamás arca kőkemény maradt. Szavai jéghidegen vágtak Erzsébet szívébe. – Nem érdekel. Azonnal menj el. Most. Majd az ajtó hangosan becsapódott előtte. Egy anya állt ott, egyedül, széttört szívvel, a hideg éjszakában.
“A FÉRFI ELTÍLTOTTA SZEGÉNY, IDŐS ÉDESANYJÁT AZ ÚJSZÜLÖTT UNOKÁJÁTÓL, MIUTÁN AZ ÓRÁKON ÁT GYALOGOLT, HOGY LÁTHASSA ŐT”
Erzsébet alig várta, hogy találkozhasson újszülött unokájával, de amikor fia, Tamás nem ment el érte, úgy döntött, hogy gyalog indul el a házához. Ez órákig tartott, mivel járókerettel közlekedett. Amikor azonban megérkezett, Tamás nem engedte be, és valami megdöbbentő dolog történt.
– Nem tudok elmenni érted, anya. Kamilla miatt még el kell intéznem néhány dolgot, és mások is jönnek. Majd megbeszélünk egy időpontot, hogy találkozz a babával – mondta Tamás a telefonban.
Erzsébet sóhajtott. Tudta, hogy a fia háza messze van, és ő már nem tud vezetni.
– Biztos vagy benne? Autóval csak egy pillanat – kérlelte Erzsébet.
– Majd máskor, anya. Most mennem kell. Szia! – mondta Tamás, és letette a telefont. Erzsébet a kanapéra rogyott, mélyet sóhajtva.
“Nem érdekel, mit hoztál! Most nem akarlak itt látni! Azonnal menj el!”
Erzsébet aggódott Tamás viselkedése miatt. Úgy tűnt, hogy a fia egyre jobban eltávolodik tőle. Ha őszinte akart lenni magával, ez már akkor elkezdődött, amikor Tamás feleségül vette Kamillát.
Kamilla egy gazdag családból származott, míg Erzsébet egyedül nevelte fel Tamást az anyja segítségével. Soha nem volt sok pénzük, de annál több szeretetük igen. Most azonban Tamás mindent megkapott. Kamilla szülei egy hatalmas házat ajándékoztak nekik, és Tamás a felső tízezer életét élte.
Erzsébet úgy érezte, hogy a fia szégyelli a származását, bár ezt Tamás soha nem mondta ki.
– Ostobaság – mondogatta magának. – Tamás csak elfoglalt. Most baba is van, és rengeteg dolguk akad. Máskor majd eljön értem.
De egy váratlan ötlete támadt. Úgy döntött, hogy gyalog indul el. Nehéz lesz, de megéri. A buszok nem jártak arra, és taxira nem volt pénze, így a gyaloglás volt az egyetlen lehetőség.