Kedves mindenki.. Méltósággal viselt betegség után, imádott öcsém Béla meghalt.. Meghalt mert..

Spread the love

Szorcsik Viktória két hónapja veszítette el imádott öccsét, Bélát. A színésznő és családja próbálja feldolgozni a veszteséget, amelyet a mindössze 37 éves férfi halála miatt éreznek, ám a gyászukat nehezíti, ami Bélával történt. – Bélának többek közt májzsugorodása, veseelégtelensége volt, és olyan súlyos állapotba került, hogy otthon a szüleink már nem tudták ellátni.

Nem akart kórházba menni, mintha tudta volna, hogy már nem is jön ki onnan – kezdte lapunknak Viktória. – Úgy gondoltuk, a fővárosban jobb ellátást kaphat, mint Salgótarjánban, így a Honvédkórházba került. Ott kiderült, a szervi problémákon felül tályog van a lábán, azonnal műteni kellett. Előtte is alig tudott járni, az operáció után pedig egy harminccentis vágásnak is gyógyulnia kellett. A Honvédkórházban a szükséges protokoll után úgy döntöttek, átteszik egy másik fővárosi intézménybe, amelyről később tudtam meg, hogy csak halálsorként emlegetik… Bélát a szerettei külön engedéllyel látogathatták, édesanyja Budapestre költözött, hogy a fia közelében lehessen. A család bízott a felépülésében, ám az átszállítást követően minden rosszra fordult.

– Akkor már pelenkázni kellett az öcsémet, magatehetetlen volt. Mivel az ápolók nem figyeltek rá, nem tették rendszeresen tisztába, az ürülék belefolyt a sebbe és elfertőződött. Vérmérgezést kapott, majd kétoldali tüdőgyulladása is lett, mivel még a takaróját is elvették, éjjel pedig fázott – emlékezett vissza Viktória. A színésznő szerint ez a bánásmód felfoghatatlan és megbocsáthatatlan. – Megalázták, lelkileg bántalmazták, gúnyolták, ráadásul nem is látták el megfelelően. Édesanyám telefonon nem egyszer volt a fültanúja annak, hogyan beszéltek vele. Béla egyik éjjel leesett az ágyról, utána kikötözték, pedig ezt semmi nem indokolta, nem volt erőszakos. Nem tudott enni-inni, mozogni, tisztálkodni, az ápolók pedig ezen szórakoztak. Volt, hogy Béla éjjel sírva hívta az édesanyánkat, hogy miként bánnak vele. Amikor bementem hozzá, rá sem ismertem.

Nyújtotta a kezét, zokogva mesélte, hogyan bánnak vele, azt kérte, vigyük haza, mert ennél a bánásmódnál még a halál is jobb.Bevásároltam neki, ruhákat vittem be, de minden eltűnt. Mindenét elvették, a cipője is eltűnt, papucsban hozták haza a szüleim – mesélte elborzadva. A fiatal férfit hazaengedték, de az állapota mit sem javult. – Béla egyik szobatársa azt mondta anyunak, minden igaz, amit az öcsém mondott. Megalázták és bántották. A kórházból felhívták a szüleimet, hogy azonnal vigyék el az öcsémet, mert nincs sebészük, nem tudják ellátni a sebét, utána pedig ne is hozzák ide vissza, hanem vigyék el a salgótarjáni kórházba. Bár mentővel kellett volna őt szállítani, a szüleim maguk jöttek fel érte és vitték el a tarjáni SZTK-ba, ahol átkötötték a sebét, és azt mondták az ottani orvosok, hogy nem értik, hogyan engedhették ki ilyen állapotban, ezután ­anyuék hazavitték.