Budapest
Related Articles
Két évig bírta a nyugdíjas létet a nagyszerű tévés.
Szépsége és természetessége, jellegzetes hangja, kedves mosolya azonnal „átjött” a képernyőn. Takács Marika a Magyar Televízió születésétől a nézők kedvence volt, szinte családtag.
Színésznőnek készült és énekelni tanult, de a Színművészetire és a bölcsészkarra (később elvégezte estin) sem vették fel. Óra-ékszer boltban lett eladó és bánatában jelentkezett egy énekversenyre, ott látták meg a tévés szerkesztők, és behívták meghallgatásra. Később mesélte, először énekelnie kellett, búgó hangon elkezdte: „Éjszakáim megraboltad…”, de leállították, s kezébe nyomtak egy szöveget, ettől nagyon megkönnyebbült és szerinte soha olyan jól nem olvasott fel, mint akkor. Aztán a kamerába kellett néznie, fejét balra, majd jobbra fordítani és mosolyogni. Tartsa – kérték. Marika 1982-ben azt ígérte, megpróbálja még egy darabig tartani – és így is tett, egészen 1995-ös, korai nyugdíjazásáig, amit sosem tudott feldolgozni.
Négy hónappal 19. születésnapja előtt jelent meg először a tévé képernyőjén. A próbákon annyira ijedt volt, hogy a rendezővel abban állapodtak meg: bemutatkozik, majd megkéri a nézőket, ne haragudjanak rá az esetleges hibákért, mert most áll először kamera előtt. Nem haragudtak, épp ellenkezőleg, gyorsan belopta magát a szívükbe. Kezdetben a Széchenyi hegyi bemondó-stúdióban dolgozott, ami valójában szenespince volt: előfordult, hogy be sem tudott jutni, mert nagy megrökönyödésére 15 mázsa szenet talált az ajtó előtt… Kollégáival ellapátolták, és kezdődött az adás. Öltözködése, frizurája beszédtéma volt, utánozták stílusát.