Koncz Gábornak nemcsak járóbotja, hanem Dörner György is segített abban, hogy pénteken a köztársasági elnök elé tudjon állni, ahol átvehette a Kossuth-nagydíjat. A 86 éves színművész az utóbbi években egy komoly műtéten is átesett, de fájdalmai ellenére sem vonult vissza. Mindez azt bizonyítja, hogy Koncz Gábornak nemcsak művészi pályafutása, hanem kitartása is példaértékű.
– osztotta meg a színművész érzéseit a díjátadó előtt.
– Amikor megtudtam, hogy én kapom a Kossuth-nagydíjat, nagyon elérzékenyültem; hozzáteszem, szokásomtól eltérően. Ugyanis én nem szoktam elérzékenyülni, de most ez történt, mert annyi díjat kaptam már, de ez a legrangosabb elismerés, amit egy művésznek odaítélhetnek – magyarázta Koncz Gábor, aki a Kossuth-nagydíjat megelőzően is számtalan elismerésben részesült.
1968-ban Jászai Mari-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is megkapta. Ezenkívül érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, 2019-ben pedig elnyerte a Magyar Filmakadémia életműdíját.
– Azért nehéz nekem ebbe belegondolni, hogy honnan hová jutottam: Mezőkeresztesről az Országház kupolatermébe. A szülőfalum figyel engem, onnan küldtek erre a pályára, amikor 12 éves koromban elszavaltam a faluban a Nemzeti dalt. Már akkor tudtam, hogy nekem azzal dolgom lesz – mesélte az Origónak a színművész, aki – mint mondja – ezek után 25 éven keresztül szavalt, de akkor már nem a falunak, hanem az országnak a Múzeumkertben, a múzeum lépcsőjén.