Levél egy idős hölgytől egy idősek otthonából.
82 éves vagyok 4 gyermekem 11 unokám 2 dédunokám és egy 12 négyzetméteres szobám van.
Már nincs otthonom, se drága dolgaim, de van valaki, aki kitakarítja a szobámat, ételt és ágyneműt készít, méri a nyomásomat és mér.
Már nincs meg az unokáim nevetése, nem látom őket nőnek, ölelkeznek, vitatkoznak. Van, aki 15 naponta jön hozzám, van, aki három-négy havonta, és van, aki soha.
Télen már nem dolgozom, nem sütök sütit, nem ásom fel a kertet. Még mindig vannak hobbim és szeretek olvasni, de gyorsan fáj a szemem.
Nem tudom meddig, de meg kell szoknom ezt a magányt. Itthon csoportmunkát vezetek és segítek a nálam rosszabbaknak, amennyire csak tudok. Mostanáig hangosan olvastam egy mozdulatlan nőnek a mellettem lévő szobában, együtt énekeltünk, de a minap meghalt.
Azt mondják, az élet egyre hosszabb lesz. – Miért? Amikor egyedül vagyok, nézegethetem a családom fényképeit, otthonról hozott emlékeket. És ez minden.
Remélem, hogy a következő generációk megértik, hogy a családok azért születnek, hogy legyen jövője (gyermekes) és idős korban sem feledkeznek meg a családról.
Kérlek, ne mutasd meg ezt a gyerekeimnek.
Maria nagyi szeret téged. ????????❤️