Budapest
Related Articles
Ma egy teljesen őrült dolog történt velem!
A jelenlegi “szórakoztató” élethelyzettől megkövetelt óvatossággal, maszk, fertőtlenítés a bejáratnál… és a többi … elvégzett bevásárlás után beálltam a sorba a fizetéshez, a földre téve a szatyrokat az árúval, majd miközben a pénzt elővettem és letettem a telefonom, a fizetéshez kivett 5000ft-os bankjegyem leesett a földre.
A hölgy, aki előttem állt és határozottan nem tűnt teljesen százasnak, épp befejezte a fizetést, szép lassan lehajolt és felvette a bankjegyem. Azt gondoltam, milyen kedves és udvarias emberek vannak és hatalmas mosollyal nyújtottam a kezem a pénzemért, igyekezvén a távolságot is tartani, míg vártam, hogy visszaadja a pénzt és már nyitottam a szám a köszönetre.
De hirtelen nyitva maradt a szám attól, amit mondott: – “Ami a földön van, azé, aki megtalálja!” – és ezzel elment… sietség nélkül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Hátranéztem a mögöttem álló hölgyre és a közelemben, aki a jelenetet látta, mindenki meg volt rökönyödve és halkan morgott.
Hívhattam volna a Rendőrséget vagy a biztonsági őrt, de annyira abszurdnak tűnt, ami történt… hogy pont engem akarnak kifosztani. Otthagytam a bevásárolt árút a földön és követtem a hölgyet a parkolóba, hogy visszaszerezzem az 5000 Ft-ot.
Utolértem és kértem a pénzem, de ő csak lenézően rámnézett és úgy tett, mintha láthatatlan lennék. Lassan letette a két nagy szatyrát a földre, hogy elővegye a zsebéből a kocsija kulcsát és én akkor gondoltam egyet – most vagy soha!
Felvettem a két nagy szatyrot és megismételtem: – “Ami a földön van, az azoké, akik megtalálják!” – és elkezdtem futni az autóm felé, míg a nézők nevettek és tapsoltak.