Ma hajnalban meghalt az édesapám, az utolsó lélegzetvételei előtt elmondtam neki, azt amit mindenki tudott..
Zsolt szívtépő történetét olvashatják el, amely az elengedésről és a vele járó fájdalomról szól. Megkönnyeztük!
Sokat tépelődtem hogy vajon leírjam-e érzéseimet..egy igen megrázó tragikus végkimenetelű esemény kapcsán,ami Édesapám 70. életévében elhalálozását követelte…Olyan dolgot tettem aminek folyományaként fölgyorsítottamaz eseményeket…ami fölött gondolati síkon azóta sem tudok napirendre térni…pedig érzem hogy jól, tőlem elvárhatóan a legjobban cselekedtem aznap este, mikor végleg távozott az ismeretlenbe…Ki kell hogy írjam magamból, háthafájdalmam némileg alábbhagy, mert embertelen az, mitát kellett élnem…- Egyáltalán érdekel valakit..? Vagy csak nekem van valamiféle megnyilvánulási kényszerem…?Végül arra az általam bölcsnek vélt következtetésre jutottam, ha, akár csak egy ember is, végigolvasva megérti mondanivalóm lényegét, akkor már megérte..
Próbálom rövidebbre fogni, ami persze relatív és ez estben majdhogynem lehetetlen…Édesapám veleszületett donga lábbal és csípőficammal dolgozott, ameddig korosodva el nem érte a már szinte mozgásképtelenséget járását illetően…Fölnevelt három gyermeket, hű társaként édesanyámnak..Mikor betöltötte 70. életévét akkor jelentkeztek az első olyan tünetek amik aggodalomra intettek..Vizsgálatok következtek, amik végbél daganatos megbetegedésre következtettek, majd további vizsgálatok megerősítették a szomorú valóságot. miszerint előrehaladott rosszindulatú daganat van jelen a szervezetében…Kórházban töltött első heteiben nem vártan, gyorsan romlott az állapota az otthonihoz képest…persze megviselték az egymást érő vizsgálatok, amik nagy része teljes étel és ital megvonást követelt…1 hónap alatt rohamos súlyvesztés következett, ami teljességgel kizárta egyebek mellett a műtéti beavatkozást…de mivel a teljes bélelzáródás lehetősége egyre nagyobb veszélybe sodorta Őt.
Így már mikor sikerült picit erősíteni a szervezetét megműtötték..