Ma reggel a lépcsőházat takarító nénit figyeltem az ablakból. Alig volt fél hat, ő már dolgozott. Közben eszembe jutott egy olyan dolog…

Spread the love

Ma reggel a lépcsőházat takarító nénit figyeltem az ablakból. Alig volt fél hat, ő már dolgozott. Közben eszembe jutott az a sok-sok ember, aki hajnaltól késő estig munkában van azért, hogy meg tudjon élni a családja. Hogy meg tudjunk élni mi is…

Hányszor- és milyen gyakran lenézzük azokat a munkás embereket, akik szerényebb körülmények között, de teszik a dolgukat azért, hogy nekünk még kényelmesebb legyen az életünk. Pedig annak, aki műveli a földeket, rendezi az állatokat, takarítja a lépcsőházakat/kórházakat stb., kiviszi a postát, vagy épp kenyeret süt a pékségben, ugyanolyan értékes a munkája, mint nekünk egyetemi diplomával és szakmában elhelyezkedőknek. Voltaképpen: az egyszerű, munkás embereknek köszönhető, hogy van diplománk, jól élünk, mindenünk megvan. Mert miközben mi tanultunk, ők állatokat tartottak és etettek, földet és kertet műveltek, takarítottak, és éjt nappá téve dolgoztak azért, hogy nekünk minden az asztalra kerüljön, el tudjuk végezni az egyetemet, meg tudjunk élni egy nagyon drága városban. Az ő munkájuk nélkül mi ma nem lennénk ott, ahol vagyunk. Hála legyen értük!