Budapest
Related Articles
MEGALÁZTÁK AZ ÖTGYEREKES ANYÁT, MERT NEM VOLT ELÉG PÉNZE – DE EKKOR EGY IDEGEN ODASÚGTA: „NE AGGÓDJON… MÁR KIFIZETTEM!” 😳🙏
Amikor Kovács Eszter megtudta, hogy ötszörös anyuka lesz, térdre rogyott örömében. Ő és férje, Gábor, hosszú évekig próbálkoztak gyerekkel – sikertelenül. Már-már lemondtak róla, amikor az orvos közölte: nem egy, nem kettő, hanem öt baba növekszik Eszter méhében.
– Ez valami csoda! – rebegte Eszter, és könnyek szöktek a szemébe.Gábor pedig csak állt ott, tágra nyílt szemmel, és egyre csak ismételgette:– Öt? Öt?
A kilenc hónap alatt Eszter minden reggel a hasához tette a kezét, és érezte az apró mozgásokat. Az a gyengédség, amit a szívében érzett, annyira mély volt, hogy már szinte fájt.
Gábor teherautósofőrként dolgozott, és amikor otthon volt, a kezét gyakran Eszter hasán pihentette, mintha képes lenne egyszerre mind az öt pici szívverést meghallani. Együtt választottak neveket – Marci, Levente, Bence, Dániel és Zsombor. A kis lakásukat átrendezték, hogy helyet adjanak a szeretetnek, ami már most is túlcsordult.
A babák megszülettek, egészségesek, életerősek – és hangosak. Az első évek Eszter számára egy érzelmi hullámvasút volt. Gábor dolgozott, ő pedig otthon maradt, és egyetlen fizetésből igyekeztek megélni. Nem volt könnyű. De minden fáradtságot megért, amikor először kimondták, hogy „anya” vagy „apa”. Az ötszörös első lépések, ötszörös nevetések, ötszörös hisztik. Az életük zsúfolt volt – de boldog.
Egészen az évfordulójuk napjáig.
Eszter furcsa nyugtalanságra ébredt. Valami rossz előérzet szorította a mellkasát, amit nem tudott elhessegetni.
– Ne menj ma el, Gábor – kérlelte. – Ünnepeljük meg, kérlek… olyan rég voltunk együtt csak kettesben.– Szívem, csak egy fuvar. Estére itthon leszek, megígérem. – Gábor mosolya, az a meleg, biztonságot árasztó mosoly, mindig megnyugtatta őt. Most mégsem sikerült.
Az ajtó becsukódott, és Eszterben valami eltört. Néhány óra múlva megszólalt a telefon.
– Itt a rendőrség. Baleset történt… sajnálattal közöljük…
A következő másodpercek Eszter életének legsötétebbjei lettek. A telefon kiesett a kezéből. Térdre rogyott. A világ zúgó ködbe borult. A férje – a társa – halott volt. Elment. És nem tért vissza.
A temetés utáni napok egybefolytak. Eszter alig aludt, alig evett. A gyerekek sírtak, kérdeztek, kapaszkodtak belé, de ő csak félig volt ott. Az egyik este, mikor Marci így szólt:
– Anyu, ugye Apa nem fázik odakint? – Eszter nem bírta tovább. A könnyei végre utat találtak maguknak.
Az anyaság azonban nem engedett hosszú gyászt. Öt kisfiú követelte nap mint nap a figyelmét. Eszter próbált erős maradni.
– Nem hagyhatom el magam. Gábor sem ezt akarná. – mondta egy este a tükörbe. – Harcolni fogok értük. Az ötszörös szeretetért. Az ötszörös jövőért.
De az élet nem könnyítette meg. A Gábor halála után járó özvegyi ellátás édeskevés volt. Az albérlet drága lett, az óvodába menetel kész hadművelet. Eszter az esti órákban varrni kezdett, régi szenvedélyét újra felfedezve.
Egy este, miközben a fiúk már aludtak, kopogtak az ajtón. Egy idős, ősz hajú hölgy állt ott, kezében fonott kosárral.
– Jó estét. A nevem Simonné Márta. Nem zavarom?
– Márta néni? Dehogyis. Tessék csak bejönni – mondta Eszter kissé meglepetten.
– A lépcsőházban hallottam a gyerekeket. És hogy egyedül maradt. Sütöttem egy kis kalácsot. Gondoltam, hozok belőle.
– Maga… annyira kedves! – Eszter elsírta magát.
A következő napokban Márta néni szinte második nagymamaként lépett be az életükbe. Segített, főzött, mesélt – de legfőképp: hallgatott.
– Tudja, Eszterkém, fiatalon én is divattervező voltam. Akkor még nem hívtak influenszereknek minket, de volt varázsa. Egy ideig New Yorkban is éltem.
– Komolyan? – Eszter szeme felcsillant. – Én is varrok. Vagyis próbálok…
– Mutassa csak, mit készített!
A következő héten Márta néni beajánlotta Esztert egy ismerősének – egy kisebb szabósághoz. Így kezdődött minden. Eszter estéken át varrt, nappal a fiúkkal volt. Az első megrendelések elindultak.