Budapest
Related Articles
Amit egy ártatlan figyelmeztetésnek szántam a magánélet tiszteletben tartásáról, végül egy olyan előadássá vált, amely nemcsak a rendőrség figyelmét keltette fel, de olyan következményekkel is járt, amire senki sem számított.
Minden akkor kezdődött, amikor Éva és Lajos beköltöztek a szomszéd házba. Elsőre kedvesnek tűntek, bár volt bennük valami furcsán nyugtalanító.
– Üdv a környéken! – mosolyogtam, és egy kosár friss paradicsomot nyújtottam át. – Emma vagyok.
Éva zavartan körbenézett.
– Köszönjük. Mi nagyon… szeretjük a biztonságot.
Akkor még nem sejtettem, mit is jelent ez valójában.
Egy héttel később, amikor hazatértem anyámtól, valami furcsát vettem észre az udvaromban.
Egy hosszú munkanap után fürdőruhában kimentem a kertbe, hogy gondozzam a paradicsomjaimat. Élveztem a napsütést, amikor egy kis fekete tárgy tűnt fel a szomszéd eresze alatt.
– Ez egy kamera?! – mormoltam, és hunyorítva próbáltam jobban megnézni.
A vér megfagyott bennem, amikor rájöttem: a kamera egyenesen az udvaromra néz, rögzítve minden mozdulatomat.
Azonnal elindultam a szomszédokhoz, és dörömböltem az ajtón.
Lajos nyitotta ki, láthatóan bosszúsan.
– Miért figyel egy biztonsági kamera az udvaromra?! – vágtam hozzá dühösen.
Vállat vont.
– A kerítést figyeljük, nehogy valaki átmásszon.
– Ki a fenének jutna eszébe átmászni egy kétméteres fakerítésen?!
Ekkor Éva is feltűnt mögötte.
– Jogunk van védeni a tulajdonunkat – közölte ridegen.
Fel sem fogták, mennyire sértik a magánéletemet.
Beperelhettem volna őket, de nem akartam hosszú, fárasztó jogi procedúrát. Nekem jobb ötletem támadt.
Felhívtam a barátaimat.
– Luca, mennyire szereted a színházat?
– Máris imádom ezt a beszélgetést – nevetett fel.
Csatlakozott hozzánk Peti, aki mesterien értett a speciális effektekhez, és Nóri, aki imádta a jelmezeket.