Budapest
Related Articles
Meghallottam, ahogy a fiam a telefonba mondja: „Szia, anya! Holnap meglátogatlak iskola helyett!” — Úgy döntöttem, követem őt
Sosem gondoltam volna, hogy ha követem a tízéves fiamat, egyből rá fogok jönni a férjem titkos életére. Amikor megláttam azt a fiatal nőt, ahogy ajtót nyit és meleg öleléssel fogadja a gyermekemet, a világom darabokra hullott.
Azt mondják, a kíváncsiság ölte meg a macskát. Az én esetemben valami sokkal értékesebbet ölt meg.
A kíváncsiságom véget vetett annak a „tökéletes” családi életnek, amit úgy hittem, gondosan felépítettem, miközben a céges ranglétrát másztam.
„Már megint üzleti út?” – sóhajtott fel Balázs, miközben a konyhapultra támaszkodott, én pedig épp a laptopomat pakoltam be. „Ez már a harmadik ebben a hónapban, Paula.”
Fel sem néztem a listámból. „Csak három nap lesz. A kliens végre készen áll aláírni, és személyesen kell ott lennem.”
„Persze, hogy kell,” mormogta.
„Ez most mit jelent?” – kérdeztem, végre ránézve.
„Semmit,” válaszolta. „Csak… Laci tudományos vására ezen a héten lesz. Remélte, hogy ott leszel.”
Bűntudat szorította meg a szívemet, de félresöpörtem.
„Majd kárpótolom, amikor visszajövök. Tudod, mennyire fontos ez a projekt a kinevezésemhez.” Becsuktam a bőröndömet. „És te ott leszel neki, igaz? Mindig mindent remekül megoldasz, ha nem vagyok itthon.”
„Igen.” Bólintott. „Mindig.”
Volt valami furcsa a hangjában, de betudtam annak a szokásos feszültségnek, ami mindig előjött, amikor egy újabb útról beszéltem.
„Csak három nap,” ismételtem, megszorítva a karját. „Aztán legalább egy hónapig sehová sem megyek. Csinálunk valami közöset családilag.”
Az indulás reggelén Laci már a konyhapultnál ült, müzlit evett, teljesen készen az iskolára.
„Szia, kicsim!” – mondtam, és egy puszit nyomtam a fejére. „Hamar visszajövök. És utána együtt töltjük az egész hónapot. Elmehetünk akár kempingezni is, ahogy szeretted volna.”
„Oké, anya,” mondta halkan.
„Ígérem,” tettem hozzá mosolyogva.
Csak később jöttem rá, milyen furcsa volt, hogy ilyen könnyen elfogadta a távozásomat, anélkül, hogy kérte volna, maradjak.
Már akkor is a prezentációmon járt az agyam, miközben a reptér felé tartottam.
A háromnapos út fantasztikusan sikerült. Megnyertük az ügyfelet, és a főnököm burkoltan jelezte, hogy a partnerség sincs már messze.
Hazafelé boldogan terveztem, mennyi időt fogok Lacival tölteni, ahogy ígértem. De amikor hazaértem, furcsa érzés kerített hatalmába.
Laci az iskolából hazatérve csak egy gyors „Szia, anya” köszönést dobott oda, majd felment a szobájába.
Furcsán rosszul esett.