
“Mély fájdalommal, és megtört szívvel tudatjuk, hogy Márk a kisfiam meghalt.” 
„Betolták az intenzív osztályra, és 5 perccel később meghalt” – Márk halála összetörte a családot
Címkék: diák, tragédia, haláleset
A halál néha úgy érkezik, mint egy hirtelen vihar: semmi nem utal rá, és amikor lecsap, nem marad utána más, csak romok és mély, szűnni nem akaró csend. Így ment el a 17 éves Miholecz Márk, a kislétai fiú, aki még aznap hazament az iskolából, mosolygott az anyjára, majd pár órával később már nem volt többé.
Március 21-e, péntek volt. Márk, mint minden másik nap, hazament az iskolából. Otthon ledobta a táskáját, majd elindult a boltba. Ott lett rosszul. A fájdalom hirtelen és erős volt. Mellkasába nyilallt, és légszomja lett. Alig bírt hazajutni.
Este 17:30 körül felhívta édesanyját, Brigittát:
– Anya… valami nagyon nincs rendben. Nem tudok lefeküdni. Annyira fáj, és alig kapok levegőt.
Brigitta megdöbbenve hallgatta. Megkérdezte, hogy mit tett magával, de Márk csak annyit mondott:
– Semmit… Csak amikor az iskolában elindultam haza, felvettem a táskámat, és akkor kezdődött.
Pont akkor ért haza Márk bátyja is, aki rögtön hívta a mentőket. Tudta, hogy nem várhatnak. Márknak tűfóbiája volt – rettegett az injekcióktól –, de bátyja ott állt mellette, támogatta, amikor a mentősök megkezdték az ellátást.
A mentősök is mondtak valamit, ami az anyát különösen bántotta:
– Hogy bírta elviselni a tetoválásokat, ha ennyire fél a tűtől?
Brigitta utólag csak ennyit mondott:
– A két tű teljesen más. Az egyik választás, a másik fájdalommal és kiszolgáltatottsággal jár.
Márk az injekció után sem lett jobban, így közölte: „Muszáj kórházba mennem, még mindig nagyon rosszul vagyok.” Ekkor már senki nem vitatkozott vele. Elindultak.