Budapest
Related Articles
Mielőtt gyermeket hozol a világra, győződj meg róla, hogy hozzá méltó életed legyen..
„Élet a rongyok alatt”– Megható történet arról, mi történik, ha egy gyermek nem választhatja meg, hová születik
Aznap reggel is épp úgy indult, mint bármelyik másik. A hideg átszivárgott a repedezett falakon, és a huzat végigfújta a padlón heverő ruhákat, mint valami kísértet, amely minden nap emlékeztetett arra, hogy az otthonnak nevezett hely semmi más, csak négy fal, egy rozoga tető, és némi remény.
A kis Lili azonban nem tudott különbséget tenni a hideg és a melegség között. Hatévesen már megtanulta, hogyan kell laposan feküdni, hogy a huzat ne csípje az arcát. A matrac, amin aludt, olyan volt, mintha valaha valaki kidobta volna. Koszos, foltos, belesüppedt. De az volt az ő világa. Azt is megtanulta, hogy ha a lábait összekuporítja és a piszkos plédet a nyaka alá húzza, talán egy kicsit tovább álmodhat.
Az álmaiban mindig ugyanaz ismétlődött: egy tiszta ágy, puha paplan, és egy anya, aki megsimogatja az arcát. De mire felébredt, csak a valóság maradt. A rideg fal, a földön szétszórt ruhák, és az anyja horkolása a sarokban, egy vodkásüveg mellett.
Krisztina, Lili édesanyja, valaha szép lány volt. Tizenhét évesen azt hitte, hogy a világ az övé lehet. Megismert egy fiút, aki mézes-mázos szavakkal ígérte neki a csillagokat, de végül csak egy életre szóló terhet hagyott maga után – egy kisbabát, majd eltűnt. Krisztina akkor úgy érezte, hogy már nincs választása. Egyedül, pénz nélkül, támogatás nélkül, a legolcsóbb albérletbe költözött, amit csak talált, és próbált boldogulni.
De a próbálkozásai egyre rövidebb ideig tartottak. Az első évben még takarított, másodikban már kevesebbet vállalt, a harmadikra pedig megismerkedett az alkohollal. Onnantól kezdve a napjai összefolytak: este ital, reggel másnap, délután sírás, este újra ital. És Lili ott volt vele, csendben, láthatatlanul, mindig útban, mégis nélkülözhetetlenül.
Senki nem kérdezte meg Lilitől, akar-e így élni. Senki nem kérdezte meg tőle, mit szeretne reggelizni, milyen játékra vágyik, vagy hogy fázik-e éjszaka. Egyedül a gondolatai adtak neki menedéket.
Az óvoda már csak emlék volt – anyja nem vitte el többé, nem fizette a díjat, és senkit nem érdekelt, hogy mi lett azzal a csendes kislánnyal, aki mindig csak egyedül játszott a sarokban. A szomszédok néha panaszkodtak a bűzre, néha kopogtak, néha becsukták az ablakot, hogy ne hallják Krisztina üvöltözését.