Budapest
Related Articles
Az elhagyás és a csapás
– Te most komolyan… idehozod és kikötöd? – kérdezte rekedten a kamionsofőr, ahogy a nő lehúzta a kocsiról a láncot.
– Nincs más választásunk, Lajos. A gyerek allergiás. És hát… nézd rá, már nem is fiatal. – mondta a nő, miközben igyekezett elkerülni a kutya tekintetét.
A kutya – egy korábban gondosan ápolt, fajtatiszta keverék, akit akkor még Csillagnak hívtak – értette, hogy valami megváltozott. Az autó elment. A hangok elhaltak. Ő pedig ott maradt a vasúti töltés közelében, egy kis bokor alá húzódva.
Négy nap telt el. Négy hosszú nap étlen-szomjan, míg végül egy szelet szalámit dobott oda neki egy járókelő. Ezután már nem mozdult onnan. Elfogadta, hogy az otthona most a sínek környéke lett.
Az ötödik napon történt a baleset.
Egy csilingelő hang, egy megcsúszott lépés, egy vonat, ami nem fékez időben – és egy kutya, aki az utolsó pillanatban próbál menekülni.
A balesetet túlélte. De Csillag hátsó lábait nem lehetett megmenteni.
– Nem tudjuk megműteni – mondta a legközelebbi városi állatorvos. – Ha nincs gazdája, nem vállaljuk a költséget. – És ezzel el is fordult.
De Csillag nem adta fel. Visszakúszott a töltéshez. És túlélte.
A következő hetekben senki sem figyelt fel a kis, vonszolódó kutyára. Csak néhány helyi gyerek.
– Nézd, ott van a “kétlábú mama”! – mondta egy kisfiú, Bence, és odaugrott hozzá pár kenyérhéjjal. – Tessék, egyél!
A kutya hálás volt. Már nem Csillagnak hívták. Az emberek Shi Binának nevezték el – ami egy közeli bolti feliratról maradt rajta. Így lett Bina.
Aztán történt valami csoda. Egy napon Bina nem egyedül jött elő a vasúti kőhalom mögül.
– Anyu! Kölykök vannak vele! – kiáltott fel Bence.
És valóban. Négy apró, remegő, vaksi kiskutya totyogott a sebesült anyjuk után. Bina lassan húzta magát előre a mellső lábaival, de minden mozdulata tele volt anyai ösztönnel. Ha valaki túl közel ment, elhúzta a kicsiket a bozótba.
– Látod ezt, Saci? Ez a kutya csodát tett. – mondta egy másik önkéntes, Fruzsina, amikor már hallották a történetet.
A kutyáknak enni kellett. És Bina minden nap elindult a pályaudvar irányába. Az egyik önkéntes, aki a sínek közelében takarított, észrevette: