“-Jó napot kívànok! Egy csalàdi jegyet szeretnénk kérni!
-Azzal nem jàrnak jól, mert délutàn 4 van, de maguknak egyébként sem tudnék ilyen jegyet adni!
-De hàt mi egy csalàd vagyunk!
-Magyarorszàgon vagyunk, itt nem!”
Ez tegnap történt velünk a tobruki strandon a balaton csücskében a jegypénztàrban, amikor szerettünk volna belépni a strand területére. Andris fogta a kezem, Hannàt pedig Àdàm ölbe fogta. Köpni nyelni nem tudtunk, jelenetet sem akartunk rendezni a gyerekek előtt. Felnőttként mi màr tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket, amiből egyébként nem sok volt az elmúlt években, de valami hátborzongató érzés, amikor szembesítenek vele, hogy szerintük mi nem vagyunk család.