Budapest
Related Articles
“-Jó napot kívànok! Egy csalàdi jegyet szeretnénk kérni!
-Azzal nem jàrnak jól, mert délutàn 4 van, de maguknak egyébként sem tudnék ilyen jegyet adni!
-De hàt mi egy csalàd vagyunk!
-Magyarorszàgon vagyunk, itt nem!”
Ez tegnap történt velünk a tobruki strandon a balaton csücskében a jegypénztàrban, amikor szerettünk volna belépni a strand területére. Andris fogta a kezem, Hannàt pedig Àdàm ölbe fogta. Köpni nyelni nem tudtunk, jelenetet sem akartunk rendezni a gyerekek előtt. Felnőttként mi màr tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket, amiből egyébként nem sok volt az elmúlt években, de valami hátborzongató érzés, amikor szembesítenek vele, hogy szerintük mi nem vagyunk család.
Abba biztosan nem gondolnak bele, hogy ez milyen érzes lehet annak a 4200 gyereknek olvasnia a bejàratnàl, aki ma szivàrvànycsalàdban nevelkedik itthon.
Azt hagyjuk, hogy nekünk elrontottàk a délutànunkat, illetve nem azon a pàr szàz forinton fogunk fennakadni, de aki a gyerekeinket màsodrangú àllampolgàrnak tekinti, az szégyelje magàt. A megfelelő jogi lépéseket megtesszük és addig harcolunk, ameddig kell, mert a csalàd az család!
Kérünk Titeket, ha hasonlóval talàlkoztok vagy kiíràst làttok azt küldjétek el nekünk, hogy azt tovàbbíthassuk a megfelelő helyre.
Vàltozàs csak akkor érhető el, ha nem “lenyeljük” ezeket a helyzeteket, hanem tesszünk ellene.
ps: A strand egyébként szuper gyerekkel, de ezek utàn mi inkàbb kihagyjuk.
