“Nézegetem, nézegetem a népszámlálási kérdőívet. De számomra meg mindig érthetetlen, miért ez az elnevezése, hogy: népszámlálás?
Csak azt nem kérdezik meg benne nyiltan, ki hányszor ment WC-re és az milyen volt…
Lakáskérdőív?! Hát az meg minek? A lakás nem tud valaszolni egyetlen kérdésre sem. Én pedig a sajátomról miért mesélnék el mindent? Az én otthonom, az én váram, amiért megdolgoztam…
És, ha ez a levél nem névre, hanem csupán címre érkezett ill. bedobálták a postaládába, akkor az nem is az enyém. Téves, mehet vissza a feladóhoz. Hozzám bármi érkezett eddig név nélkül, arrról soha nem gondoltam hogy az enyém.
Ha egy levél nem postai úton és átvételi elismervények ellenében érkezik, ki bizonyítja, hogy bárki is megkapta? Szemetet meg amúgy is milyen jogon hajigál valaki a postádába?!
Fenyegetnek büntetéssel? Bizonyítsák be, hogy én átvettem ezt a bizonyos küldeményt!
És erről megint a c0v!d mizéria jut az eszembe. Ott is fenyegettek, hogy mi történik, ha nem vesszük fel a v@kvakc!nát.