Budapest
Related Articles
Nyílt levélben szólították fel Magyar Pétert, hogy fejezze be „óellenzékinek” gúnyolni Hadházyékat
Telkes András nemzetbiztonsági szakértő a Népszavában közzétett nyílt levélben szólította fel Magyar Péter miniszterelnököt arra, hogy fejezze be a már 2024 előtt is a NER ellen küzdő politikusok „óellenzékiként” való gúnyolását. A levél szerzője szerint ideje lenne leállni ezzel a politikai megbélyegzéssel, mert Magyar Péter nemcsak korábbi ellenzéki politikusokat támad, hanem ezzel saját választóinak egy részét is megalázza és kirekeszti.
Telkes András szerint nem lehet egy kalap alá venni az Orbán-rendszerrel szemben fellépő korábbi ellenzéki szereplőket. Úgy látja, az „óellenzéki” kifejezés használata nemcsak méltánytalan azokkal szemben, akik éveken keresztül vállalták a politikai és egzisztenciális kockázatokat, hanem a Tisza-kormány számára is káros lehet, mert olyan értékes szakembereket zárhat ki, akiknek tapasztalatára és tudására szüksége lenne az országnak.
A nemzetbiztonsági szakértő békésebb politikai hangnemet, nagyobb türelmet, több együttműködést és több valódi kormányzati munkát sürgetett a folyamatos megosztottság és ellenségképzés helyett. Telkes András nyílt levelében közvetlenül Magyar Péterhez fordult.
„Nem hangzik hitelesen az »óellenzékizés«”
„Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Nem hangzik hitelesen az »óellenzékizés« annak a szájából, aki négyszer, de legalább háromszor megszavazta Orbán Viktor rendszerét. Ezzel a háttérrel nincs meg az erkölcsi alapja ahhoz, hogy megszabja, kik vehetnek részt és kik zárhatók ki a politikai főáramának alakításából, a kormányzáshoz szükséges szakértői és államigazgatási háttérmunkából.”
Telkes András már levelének elején Magyar Péter korábbi politikai döntéseire hivatkozott. Álláspontja szerint nem hiteles olyan embereket „óellenzékinek” nevezni és politikailag félreállítani, akik már akkor is nyíltan felléptek az Orbán-rendszer ellen, amikor Magyar Péter még a rendszerhez kötődő állami és gazdasági intézményekben dolgozott.
A levél szerzője nem egyszerűen egy politikai szóhasználatot kifogásolt. Azt állította, hogy az „óellenzékizés” valójában határvonalat húz az emberek közé, és azt sugallja, hogy azok, akik 2024 előtt is részt vettek az ellenzéki politikában, automatikusan hiteltelenek, alkalmatlanok vagy vállalhatatlanok lennének.
Telkes szerint Magyar Péternek nincs erkölcsi alapja arra, hogy egyedül határozza meg, kik vehetnek részt a politikai főáram alakításában, illetve kik kapcsolódhatnak be a kormányzáshoz szükséges szakértői, államigazgatási és háttérmunkába. Úgy vélte, nem lehet pusztán egy korábbi politikai szerepvállalás vagy ellenzéki múlt miatt embereket kizárni az ország jövőjének alakításából.
A levélben hangsúlyozta: sok olyan ember dolgozott a magyar államigazgatásban, aki a feladatát tisztességesen és szakmailag megfelelően végezte, miközben egyáltalán nem értett egyet azzal az iránnyal, amelybe Orbán Viktor vezette az országot.
„A magyar államigazgatásban nagyon sokan tisztességesen végezték a szakmai munkájukat, miközben »tele volt a hócipőjük« azzal, amilyen irányba Orbán vitte az országot. Sokan pedig nyíltan és aktívan felléptek a rendszer ellen, nem kis egzisztenciális kockázatot vállalva.”
Telkes András szerint ezek az emberek nem azért maradtak az államigazgatásban, mert feltétlenül támogatták a politikai rendszert, hanem azért, mert szakmai munkát végeztek, és sok esetben éppen belülről próbálták megőrizni az intézmények működőképességét. Mások ennél is tovább mentek: nyilvánosan bírálták a rendszert, tüntetéseken, politikai akciókban vagy szakmai megszólalásokban vállalták véleményüket, miközben állásukat, megélhetésüket és egzisztenciális biztonságukat kockáztatták.
Hadházy Ákos, Szabó Tímea és Szél Bernadett nevét is megemlítette
Telkes András levelében konkrét politikusokat is felsorolt annak bizonyítására, hogy az „óellenzéki” megnevezés mögött nagyon különböző életutak, teljesítmények és politikai szerepvállalások állnak.
„Csak néhány »óellenzéki« név, a teljesség igénye nélkül, aki tényleg tettek az Orbán-rendszer ellen: Hadházy Ákos, Szabó Tímea, Szél Bernadett – és a lista hosszan folytatható.”
Hadházy Ákos éveken keresztül korrupciógyanús ügyek feltárásával, dokumentumok nyilvánosságra hozatalával, tüntetésekkel és parlamenti akciókkal lépett fel a rendszer ellen. Szabó Tímea és Szél Bernadett ugyancsak hosszú időn keresztül vállalta a nyilvános politikai konfliktusokat és az ezekkel járó támadásokat.
Telkes András szerint ezért méltánytalan ezeket az embereket egyetlen gúnyos megnevezéssel elintézni. A „teljesség igénye nélkül” megfogalmazással azt is jelezte, hogy a felsorolt politikusok csak példák: rajtuk kívül még sok olyan korábbi ellenzéki szereplő, civil, szakértő és közéleti ember van, aki ténylegesen tett az Orbán-rendszer ellen.
A levél szerzője arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak országos politikusokról van szó. Az önkormányzatokban, a helyi közösségekben és a független sajtóban dolgozó emberek szerepét sem lehet figyelmen kívül hagyni.
„Mint ahogyan nem lehet említés nélkül hagyni önkormányzati vezetőket és a független sajtót sem.”
Számos települési vezető, önkormányzati képviselő és helyi szakember olyan körülmények között próbált működni, amelyekben a kormányzati döntések, a forráselvonások és a politikai konfliktusok folyamatosan megnehezítették a munkát. A független sajtó munkatársai pedig éveken keresztül tártak fel korrupciós ügyeket, közpénzköltéseket, politikai összefonódásokat és hatalmi visszaéléseket.
Telkes szerint az ő munkájukat sem lehet egyetlen mozdulattal félresöpörni, és nem lehet őket pusztán azért a múlt részének tekinteni, mert már a Tisza Párt felemelkedése előtt is részt vettek a közéletben.
Az „óellenzéki” kifejezés ugyanis nemcsak egy politikai tábor vezetőit érinti. Azokhoz a választókhoz is eljut, akik korábban más ellenzéki pártokat támogattak, tüntetéseken vettek részt, civil szervezeteket segítettek, független lapokra fizettek elő vagy önkormányzati választásokon ellenzéki jelöltekre szavaztak.
Amikor ezeket az embereket közvetve egy sikertelen és elutasítandó korszak részeként mutatják be, Telkes szerint a Tisza saját választóinak egy részét is megalázza és kirekeszti. A Tisza támogatói között ugyanis sokan vannak, akik korábban Hadházy Ákost, Szabó Tímeát, Szél Bernadettet vagy más ellenzéki politikusokat támogattak.
Az „óellenzékizés” a Tisza-kormány számára is káros lehet
Telkes András úgy vélte, a kirekesztő szóhasználat nem csupán erkölcsi és politikai probléma, hanem a kormányzati működést is veszélyeztetheti. A Tisza-kormánynak ugyanis szüksége lenne olyan emberekre, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek az államigazgatás, a gazdaság, a nemzetbiztonság, az oktatás, az egészségügy vagy az önkormányzati rendszer működéséről.
„Az »óellenzékizés« elsősorban a Tisza-kormányra nézve káros. Eleve kizár rengeteg olyan szakembert, akik a maguk területén tisztességesen végezték a dolgukat, szakértelmük nélkülözhetetlen lenne, de a miniszterelnöki tiltás kizárja őket az érdemi hozzájárulás lehetőségéből – miközben a Tisza-kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Nem lenne szabad az országot »ó-emberekre« és a többiekre osztani.”
A levél szerint a szakértelmet nem lehet pártpolitikai címkék alapján megítélni. Attól, hogy valaki korábban egy ellenzéki párt mellett dolgozott, egy független intézménynél vállalt szerepet vagy az Orbán-rendszer nyilvános bírálója volt, még rendelkezhet olyan tudással, amely nélkülözhetetlen lenne az ország működtetéséhez.
Telkes András azt állította, hogy a Tisza-kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Ebben a helyzetben különösen káros lehet, ha a kormányfő politikai tiltással, nyilvános megbélyegzéssel vagy kirekesztő kommunikációval távol tart olyan embereket, akik tudásukkal érdemben segíthetnének.