Budapest
Related Articles
Orbán erre nem számított: Magyar Péter nem elfoglalta, hanem bontani kezdte a NER-t
Magyar Péter nem beköltözött Orbán erődítményébe – pörölykalapáccsal ment neki
Orbán Viktor a választási vereség után joggal bízhatott abban, hogy az új kormány végül nem bontja le teljesen az általa felépített rendszert. A központosított állam, a kétharmados törvények, a politikai kinevezettek és az egyszemélyes döntéshozatal Magyar Péter számára is kényelmes örökség lehetett volna.
Elég lett volna kicserélni a vezetőket, átírni néhány nevet az ajtókon, majd ugyanabból a vezérlőteremből tovább kormányozni az országot. Sok politikus elfogadta volna ezt az ajánlatot: a rendszer rossz volt, amíg más használta, de hirtelen egészen praktikusnak tűnik, amikor az ember saját kezébe kapja a kulcsokat.
Magyar Péter azonban nem beköltözött Orbán hátrahagyott erődítményébe. Pörölykalapáccsal ment neki.
A Fidesz tizenhat év alatt nem egyszerűen kormányzati struktúrát épített, hanem időálló védelmi rendszert. Hosszú mandátumokra kinevezett vezetők, kétharmados törvények, alapítványokba szervezett vagyonok, összekapcsolt gazdasági érdekeltségek és egymást fedező intézmények maradtak hátra.
Orbán abban bízhatott, hogy mire az új kormány egyáltalán megérti, mi hol található, már hónapok vagy évek telnek el. A vizsgálatok elhúzódnak, a törvények módosítása lassan halad, a jogviták pedig hosszú időre befagyasztják a kényes ügyeket.
Ez lett volna a klasszikus magyar elszámoltatás: bizottság alakul, jelentés készül, sajtótájékoztatót tartanak, majd az akta valahol eltűnik egy minisztériumi szekrényben.
Ehhez képest néhány hét alatt állami cégek átvilágítása indult el, sorra születtek a feljelentések, korábbi tisztviselőket gyanúsítottak meg, adatokat foglaltak le, és a parlament elé került a vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozása is.
Nem minden eljárás fog vádemeléssel vagy elmarasztaló ítélettel végződni. A bűnösségről kizárólag a bíróság dönthet. A politikai fordulat azonban már most látható: ami korábban érinthetetlen volt, azt ma már meg lehet vizsgálni.
Magyar Péter számára a legegyszerűbb út az lett volna, ha a Fidesz által felépített hatalmi rendszert saját embereivel tölti fel. Megtarthatta volna a politikailag irányított ellenőrző szerveket, a központi kommunikációt és azt a gyakorlatot, amelyben minden komoly döntés a miniszterelnök asztalán köt ki.
Egy ilyen rendszer gyors, kényelmes és csábító. Nem kell hosszú vitákat folytatni, független intézményekkel egyeztetni vagy nyilvános pályázatokban kockáztatni, hogy nem a politikailag legkedvesebb jelölt győz.
A Tisza első intézkedései azonban éppen az ellenkező irányba mutatnak. Nyílt pályázatokkal választanak vezetőket, új ellenőrzési szerveket állítanak fel, aktákat nyitnak újra, és olyan döntéseket is vizsgálnak, amelyek a korábbi hatalom legbefolyásosabb szereplőihez vezethetnek.
Orbán talán azt gondolta, Magyar Péter végül ugyanarra jut majd, amire ő: az erős vezetőnek nincs szüksége túl sok fékre. Ehelyett most azt látja, hogy az utódja nemcsak őt akarja leváltani, hanem azt a gépezetet is szét akarja szerelni, amelyet örök használatra hagyott hátra.
Szatmáry Kristóf tusványosi megszólalása különösen árulkodó volt. A fideszes politikus belső információkra hivatkozva arról beszélt, hogy létezhet egy százfős lista, és az elnökség tagjainak akár kétharmadát is érheti valamilyen rendőrségi intézkedés a következő hónapokban.