Öt éve hunyt el Bálint gazda: három házasság, száz évnyi bölcsesség
admin
4 weeks ago
Home
6 Views
Az ország kertésze volt – Bálint gazda öröksége ma is él
Öt éve, 2020. június 21-én hunyt el az ország egyik legkedvesebb alakja, Bálint György, akit mindenki csak Bálint gazdaként ismert. Bár kertészmérnökként vált ismertté, sokkal többet adott Magyarországnak annál, mint amennyi egy kert kapái és virágai mögött rejlik. Az élete során vallott gondolatai, a szerénysége és embersége olyan nyomot hagytak, amely generációkon átível.
Nem volt kérdés, hogy a természethez közel fogja leélni az életét. Egy gazdálkodó családba született, ahol szinte előre elrendeltetett a sorsa. Ahogy ő maga is fogalmazott egy interjúban: „Nem volt vitatéma, hogy milyen szakmát válasszak, magától értetődő volt…” Már fiatalon gyakornokként dolgozott egy uradalomban, később pedig diplomát szerzett ugyanabban az intézményben, ahol fia és unokája is tanult. Sőt, felesége, menye, sőt unokája felesége is kertész vagy állattenyésztő lett. „Ha a család összeül egy ebédlőasztal körül, akkor rendszerint ezekről a témákról beszélgetünk és néha vitatkozunk is, nagyon keményen” – mesélte.
A természet iránti szeretet mellett legalább annyira meghatározta életét az emberség és a tisztesség. Egyik legismertebb gondolata is erről árulkodik: „Elvem például, otthonról hoztam, ma is tartom, hogy kenyeret nem dobok ki, s ha leesik az asztalról, fölveszem, megcsókolom, elfogyasztom.” Ezek az apró, mégis mélyen emberi gesztusok mutatták meg, milyen világban hitt Bálint gazda: ahol a tárgyaknak, az élelemnek és az embereknek egyaránt tisztelet jár.
Bár sokan a tévéképernyőről ismerték meg, a kétezres években még az internetet is meghódította. Százezrek olvasták online tanácsait, közösségi oldalain keresztül pedig még közelebb került azokhoz, akik addig csak nézőként szerették. Még egy súlyos baleset után is aktívan részt vett a kert körüli munkákban – ha már fizikailag nem is tudta úgy folytatni, mint korábban, szavaival irányította feleségét.
Bálint György háromszor nősült meg. Első feleségével, akit Auschwitzból való hazatérés után keresett fel, egy gyermeket neveltek fel, de a kapcsolatuk később kihűlt. Második házassága 35 évig tartott, egészen felesége haláláig. Harmadik felesége, Récsey Antónia 27 évvel volt fiatalabb nála, de kapcsolatukról így vallott: „Tökéletes társam lett.”
Százesztendős korában még mindig aktívan gondolkodott. Amikor megkérdezték, mi a hosszú élet titka, azt válaszolta: „Nincs különösebb titka, de egy valami biztosan sokat segített ebben: a legnyugodtabb, legszebb gyerekkor volt az enyém. Békés családi légkörben nőttem fel, illetve mindent megeszek, nem vagyok válogatós.” És míg mások ünnepelték századik születésnapját, ő így szerénykedett: „Százévesnek lenni nem érdem, ahogy nem érdem fiatalnak sem lenni. Inkább azt mondanám, hogy a sors adománya…”
Utolsó nyilvános gondolatai között ott volt a halálhoz való viszonya is: „Én föl vagyok készülve a végre, lelkileg is, úgyhogy engem nem ér semmi se véletlenül.” Ez a fajta derűs elfogadás, a méltóság és béke, ahogyan életét élte – és befejezte –, mindannyiunk számára példaértékű.
Budapest
