Öt évvel azután, hogy örökbe fogadtam egy tűzoltóság előtt hagyott csecsemőt, egy nő kopogtatott az ajtómon: „Vissza kell adnod a gyermekemet!”
Öt évvel ezelőtt egy hideg, viharos éjszakán egy újszülöttet találtam a tűzoltóság előtt. Nem tudtam elfordulni. Az a pillanat mindent megváltoztatott. Leo, akit később örökbefogadtam, az én kisfiam lett. De az élet nem maradt nyugodt: egy nap egy nő kopogtatott az ajtómon, és szavaival darabokra szaggatta az addig épített világomat.
Egy szeles éjszaka és egy meglepő felfedezés
A tűzoltóság ablaka reszketett a széltől, miközben a szokásos éjjeli műszakomat végeztem. Joe, a munkatársam, éppen besétált.
– Már megint azt az átkozott kávét iszod? – nevetett rám, miközben a csészémre mutatott.– Ez nem kávé, hanem üzemanyag – vágtam vissza vigyorogva.
A csendes éjszaka hirtelen változott. Egy halk sírás szűrődött be kintről.– Hallottad ezt? – kérdezte Joe, a homlokát ráncolva.– Igen – bólintottam, és azonnal felálltam.
Ahogy kiléptünk, a hideg szél az arcunkba csapott. A hang egy kis kosárból érkezett a bejárat közelében.– Ne már… – mormolta Joe, miközben odasietett.
A kosárban egy apró baba feküdt, vékony takaróba csomagolva. Az arca piros volt a hidegtől, de a sírása erős.– Mit tegyünk most? – kérdezte Joe döbbenten.Óvatosan felemeltem a babát. – Először is, hívjuk a gyámügyet – mondtam, bár nehezen vettem le a szemem róla.
Egy életre szóló döntés
A következő hetekben nem tudtam kiverni a fejemből a kisfiút. Az állami gondozásban ideiglenesen elhelyezték, de én folyamatosan érdeklődtem felőle. Joe egy nap rám nézett, és megkérdezte:– Gondolkozol rajta, hogy örökbe fogadod?– Nem tudom – feleltem bizonytalanul, de belül már tudtam a választ.
Az örökbefogadási folyamat hosszú és kemény volt. Egyedülállóként és tűzoltóként rengeteg kérdést kaptam arról, hogy valóban képes leszek-e ellátni egy gyermeket. De minden nehézség ellenére kitartottam. Végül jött a telefonhívás: senki sem jelentkezett érte, és én hivatalosan is az apja lettem.
Leo, ahogy elneveztem, fényt hozott az életembe. Az első mosolya mindent megváltoztatott.– Leo – suttogtam neki –, most már ketten vagyunk. Megoldjuk együtt.
Az apaság kihívásai és örömei
Leo egy igazi energiaforrás volt. Reggelente a dinoszauruszos zoknijait kereste, és ragaszkodott hozzá, hogy mindenki tudja: a pterodactylok halat esznek.– Halat? Fúj! – nevetett egyszer reggelinél.