Budapest
Related Articles
Judit élete legtragikusabb pillanatát osztotta meg velünk.
Két éve már. Forrónak ígérkező júliusi reggel volt, a napfény átsütött a halvány rózsaszín függönyökön. Előző nap azt terveztük, hogy fogjuk a bringákat, és a lányokkal eltekerünk a Velencei tóhoz. A francba, túl későn ébredtünk, állapítottam meg, valóságos kánikula lesz, mire összeszedjük magunkat.
Megfordultam, álmosan suttogtam a férjem nevét. Általában ő kelt korábban. Mire kinyitottam a szemem, gyakran már a konyhában volt, készítette a reggelit, a tojás és sült szalonna illata még az álomszuszék gyerekeket is felébresztette. De most csendben feküdt mellettem, és amikor szelíden megérintettem a karját, az hideg volt, mint a jég.
Állítólag életed képei a halálod előtt elvonulnak a szemed előtt. Én csak azt tanúsíthatom, hogy más halála idején is így van. Amikor egy kedves halotthoz nyúlsz, gyorsvonati sebességgel sorjáztak a kiégethetetlen emlékek, mintha egy láthatatlan mozigépész pörgetné őket elszántan a fejedben.
A megismerkedésünk. A szalagavatón történt. Én végzős voltam, ő a legjobb barátnőm bátyja. Felkért keringőzni, utána meghívott egy italra, és többé nem váltunk el egymástól. Kerek huszonöt éven át.
Az első évek. A kényelmetlen ágy a koliban. A rossz jegyek a fősulin. A vad házibulik, amik után egymásba kapaszkodva tántorogtunk haza. A félelem és rettegés az államvizsgától. Mindig, minden vizsga előtt megvártuk egymást, és mindig, minden vizsgára együtt tanultunk.
Az esküvőnk. A harmincfős násznép, a friss, ropogós diploma, a család – anyám nagyon boldog volt, az ő szülei jobb partit szántak volna neki -, a nászéjszaka a vidéki motelban, a használt autós nászút Horvátországban, ahol majdnem leestem egy szikláról, miközben ő fotózott, ahol mindennap órákat úsztunk a hűs öbölben, és ahol igazán szabadnak éreztük magunkat.
A szürke mindennapok, amikor tíz órákat robotoltunk naponta és alig láttuk egymást. Mégis együtt vacsoráztunk minden este, akár zsíros kenyeret, és egyetlen percig nem fordult meg a fejünkben, hogy jobb lenne külön folytatni.
A hiábavaló próbálkozások. A két vetélés, és a rengeteg könny. A négy inszemináció és az első sikeres lombik. Az ikerlányaink tekintete, amikor először a kezünkbe fogtuk őket.