Budapest
Related Articles
Tegnap óta nem megy ki a fejemből Rogán Antal táskája. Az a 700 ezer forint, amibe egy ilyen táska kerül. Az ezt megelőző táska, aminek 420 ezer forint volt az ára. Nem, nem vagyok irigy. Dühös vagyok. Embertelenül és istentelenül dühös. Azért, mert ezt is lehet. Velünk ezt is. Ebben az országban ezt is.
Rogán csak egy az élősködők sorából. Talán ő a büdöstahóság csúcstartója, aki annyira nem volt képes levakarni magáról a felkapaszkodott senkikre többnyire jellemző kivagyiságot, hogy az még a szektatagokat is irritálja. Rogán a hímnemű Vajna Tímea. Az ostoba, érzéketlen, tapintatlan bunkó, aki nem is érti, mi a baj a viselkedésével. Aki fel sem fogja, mennyire ordít róla az embertelenség.
Mert mindennek ára van. Azt az árat valakinek meg kell fizetnie. Mindig. Kivétel nélkül. És ezt az árat azok fizetik, akik nem tudják megvédeni magukat.
Nem önmagában Rogán táskája a baj, hanem az, hogy annak az árát nem ő kereste meg. Nem Vajna Tímea brilliáns fülbevalójával van a baj, hanem azzal, hogy annak az árát sem ő kereste meg. Nem Rogán táguló luxuslakásával, egyedileg készített ingeivel, méregdrága táskáival, luxusútjaival van a baj, hanem azzal, ahonnan ezeknek az ára származik. És nem tudjuk – pontosabban én nem tudom -, hogy Rogán Cecília csipkeruhácskái, ékszerei, fehérneműi, cipellői mibe kerülnek. Jobb is, ha nem tudjuk.
Azt azonban tudnunk kell, hogy ezek az emberek soha nem dolgoztak a versenyszférában. Rogán Antalnak soha nem volt és ma sincs vállalkozása. Rogán Antalnak kizárólag a politikusi fizetése volt és van. Amiből – bármennyire is az átlagbér fölötti – nem futja az ilyen kiadásokra. A fizetése sokszorosát költi el. Ezeknek a luxuskiadásoknak a forrása az, ami érdekes. Amit nem akarunk elhinni, amit nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni. Amivel nem vagyunk hajlandóak szembesülni.
Elfogadjuk, de legalábbis lenyeljük a végtelenül pofátlan válaszokat. Rogán sértettségét. Mert a magánélete. Mert mindenki őt támadja. Irigységből. Gyűlöletből. Politikai haszonszerzésből. Hecckampány folyik ellene. Kikéri magának. Feljelent mindenkit.
Szánalmas. Annyira szánalmas ez az ember és a többiek. Feleségestől, sajátlábastól, szomszédostól. Mi is szánalmasak vagyunk, mert elhisszük, elfogadjuk, elfordítjuk a fejünket, nyelünk egyet. Mert mit tehetnénk. Semmit. Semmit sem tehetünk. Dögöljünk meg.
Ára van mindennek. Jó lenne szembesülni ezzel. Rogán és társai soha nem fognak. A vádlottak padján sem. A feleségeik sem. De mi tegyük meg. Legalább egyszer, ebben a büdös életben.
Nem, nem demagógia, nem hazugság. Ez a valóság. EZ a valóság.
Rogán 700 ezer forintos kurva táskáját a 35 kilós Marika fizeti meg. A helikopteres kiruccanás félmillióját Marika sérült gyereke fizeti meg. Az életükkel fizetnek érte. A 35 kilójukkal fizetnek. És leszarom a széplelkű nyivákolást. EZ a valóság. Ez.
Ameddig Rogán gúnyosan vigyorogva perrel fenyegetőzik, ameddig a magánélete szentségét kéri számon, addig Marika meghal. Marika lánya is meghal. Marikák tíz- és százezrei halnak meg azért a táskáért, azért a csipkeruháért, az úszómedencéért, a szőlőért, a sajátlábért.
A többi Marika húzza tovább az igát és abban reménykedik, hogy a gyerekének majd jobb lesz. De nem lesz jobb. Rogánnak lesz jobb és Rogánnénak, Orbánnak és a családjának, Lázárnak, Szijjártónak, Matolcsynak, Mészárosnak, Garancsinak, Vajnának és Vajnánénak. Nem a Marikáknak.
A Marikák meghalnak. Rogán táskája örökéletű.
