Budapest
Related Articles
Nyolcvan évvel a második világháború vége után már csak nagyon kevesen élnek azok közül a veteránok közül, akik a japán császári hadseregben harcoltak. Idén márciusban mindössze 792 japán háborús veterán részesült állami nyugdíjban – a New York Times szerint ez a szám fele annyi, mint tavaly.
A 97 éves Kunishiro Kiyozumi egyike ezeknek a veteránoknak, akik értékes tapasztalatokat oszthatnak meg a fiatalabb generációkkal. Kiyozumi mindössze 15 éves volt, amikor elkezdte a szolgálatot a Japán Császári Haditengerészet I-58-as támadó tengeralattjáróján, a legénység legfiatalabb tagjaként.
Ez a tengeralattjáró a háború utolsó napjaiban szövetséges hajókra vadászott a Csendes-óceánon, és többek között a USS Indianapolis nehézcirkálót is elsüllyesztette.
Kiyozumi egy olyan hadseregben szolgált, amely számos kegyetlenséget követett el Ázsiában a globális konfliktus során. De Kiyozumi és a hozzá hasonló, még élő veteránok többsége mindössze tizenéves volt, amikor harcba küldték őket, és semmilyen beleszólásuk nem volt a tervekbe vagy döntésekbe. Sokukat olyan távoli területekre küldték harcolni, mint India vagy a Csendes-óceán déli része, és sorsukra hagyták a dzsungelben, ahol éhen haltak.
Miután Japán 1945. augusztus 15-én megadta magát, az életben maradt katonák egy legyőzött országba tértek haza, ahol már senkit nem érdekeltek az általuk hozott áldozatok, és egy olyan nemzethez, amely a lehető leggyorsabban el akarta felejteni a háború fájdalmas emlékeit.
„Én vagyok az utolsó, aki életben maradt” – mondja Kiyozumi, aki még mindig őrzi annak a tengeralattjárónak a fényképeit, amelyen fiatal tengerészként szolgált. A legénység többi tagja azóta meghalt.
Kiyozumi még mindig emlékszik arra a napra, amikor elsüllyesztették a USS Indianapolist, amiről csak évekkel később tudta meg, hogy alkatrészeket szállított a később Hirosima és Nagaszaki városokban bevetett atombombák gyártásához.
Az amerikai cirkáló fedélzetén tartózkodó 1200 tengerészből mindössze 316 maradt életben. A USS Indianapolis elsüllyedése után három és fél nap telt el, mire a mentőcsapatok a helyszínre értek.
Eközben a tengerészek közül, akiknek sikerült elmenekülniük a hajóról, mielőtt az elsüllyedt volna, sokan kiszáradás, hipotermia, hipernatrémia (túl sok nátrium a vérben a tengervíz fogyasztása után) miatt haltak meg, vagy cápák ették meg őket. A hajó elsüllyedését túlélő mintegy 890 tengerészből csak 316-ot sikerült élve kimenteni. Közülük ketten kórházban haltak meg.
„Háború volt. Több száz embert öltünk meg, de ők éppen az atombombát szállították” – mondja Kiyozumi szomorúan, de megbánás nélkül.