Nagyon nehéz elképzelni a szláv konyhát cékla nélkül. A régmúlt századokban is használták, igaz akkor, mint gyógyszerként, tekintettek rá. Végtelenül lehetne sorolni a cékla emberi szervezetre gyakorolt jótékony tulajdonságait, hatását. Említhetnénk például, hogy ez a növény igencsak gazdag kalcium-, vas-, A- és C-vitamin-, rost-, mangán- és a káliumforrás.
Ráadásul még a levele is felhasználható, mely a közeli rokon mángoldéhoz hasonló.
Hála a céklának, a testem hemoglobin-szintje helyreállt, kigyógyultam a gyomorhurutból, visszatért az étvágyam, sokkal vidámabbnak, fittebbnek érzem magam, és a vérnyomásom is csökkent, így sokkal kevesebb gondot okoz már.
Őszintén szólva, soha sem szerettem a céklát és a sajátos mellékízletét. Éppen ezért a céklát, minden valós érdemei ellenére undorral ettem. Ez az egész életem során végig így volt, egészen a közelmúltig. Kiderült, hogy nagyon finom ételeket lehet készíteni belőle, csak egy dolgot kell mindig szem előtt tartani: a céklát kizárólag nyers formában kell fogyasztani. Itt azonban felmerül a kérdés, hogy fogyasztják-e egyáltalán a nyers céklát? De még hogy!
Az orvosok javaslata szerint nem érdemes a nyers céklára előítélettel tekinteni. Azok, akiket nem visz rá a lelkük, hogy megkóstolják a nyers céklát, nem is tudják, milyen finomságról mondanak le önként! Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a céklát azonmód kell fogyasztani, ahogy felszedtük a földből, hiszen rengeteg módszer, illetve hozzávaló van, amivel kellemessé lehet tenni az ízét. Sok recept ismert, ezek jó része saláta, amelyek közül nem egy szerepel az alább leírtakban is.