Budapest
Related Articles
Egy nagyapa drámai felhívása és az utána készült, szívszorító felvételek járják be a közösségi média felületeket két napja. Makó valósággal forrong, amiért a hatóságok elvennék a nagyszülőktől a 12 éves kislányt és 9 éves öccsét.
A testvérek édesanyja nemrég elhunyt, és az asszony hiába hagyta meg, hogy gyermekeit a szülei neveljék fel, a hatóságok az apánál helyeznék el a kicsiket. Két napja száz-kétszáz ember tüntetett délutánonként a makói iskolánál, hogy ne tudják átadni a két alsós kisiskolást az apjuknak, a férfi azonban tegnap magához vette lányát, lapzártánk idején pedig a nagyszülők lakásánál volt várható intézkedés, hogy a kisfiút is átadják. A Facebookon több olyan felvétel jelent meg, ahol a kislány, Iza sírva kérte a rendőröket, ne adják oda apukájának.
Izabella és Ábel édesanyja pár hete halt meg, hosszan tartó szenvedés után. Hét éve már elköltözött a férjétől. Szülei makói házában éltek, jó körülmények között, mindenkinek volt saját szobája. A nagyszülők szerint az apa nem igazán kereste a gyerekekkel a kapcsolatot, fizette a gyerektartást, de semmi több.
– Amikor a lányom meghalt, egyből feltámadt benne az apai ösztön – mondta elcsukló hangon a nagyapa, Laurencsik János. – Ismerem az unokáim apját, nem szeretném ha ő nevelné őket, még akkor is, ha tudom, a jog neki ad igazat. A gyerekek velünk akarnak élni, itt jobb nekik. Már többször megkísérelte elvinni a gyerekeket. Sajnos nem tehetünk ellene semmit most, de ez tragédia.
Az iskola nem nyilatkozott lapunknak, mondván nem szeretnének gyámügy kérdésekben állást foglalni. Hétfőn már el akarta vinni az apa a gyerekeket, a makóiak az iskola előtt ezt élőlánccal akadályozták meg. A gyámügy viszont úgy határozott, a két gyermek felügyeleti joga az apát illeti meg, a nagyszülőknek Ábelt is át kell adniuk. A kisfiú belekapaszkodott nagymamájába, sírt, toporzékolt, nem akart menni.
– Korábban a lányom volt férje még apasági vizsgálatot is kért, megkérdőjelezte, hogy Ábel az ő gyermeke lenne – mondta Éva, a nagymama. – Jogkövető polgárok vagyunk, de a gyerekek érdekeit nem nézi sem a törvényt betartató hivatal, sem a törvény szerint a gondviselésükért felelős apa.
Az apa hivatásos rendőr, mint ahogyan új párja is, a Blikk munkatársai otthonuknál keresték fel őket, de élve a rendőrség szolgálati szabályzatában foglalt tilalmakkal nem kívántak nyilatkozni. Ám egyik családtagjuk elmondta, szerintük a két gyerek jól érzi magát náluk, Iza is, akit nem elraboltak, csak jogszerűen elhoztak az iskolából. A családtag szerint nem volt ellenállás, hazugság amit állítanak, hogy a gyereket a földön húzva, sírsós diákok között vitték magukkal.
A kedélyek kora este sem csillapodtak.
– Ezt nem lehet, ezt nem így kell csinálni! – mondta a Blikknek Leitner Szilárd, a makói lokálpatrióta egyesület tagja. – Már előző nap is szörnyű volt látni, ahogy a gyerekek ellenkeznek, nem akarnak az apával menni, aki akkor még azzal is megfenyegette őket, hogy intézetbe fognak kerülni. Lefagyva néztük, hallgattuk a gyerekek sírását, a kiérkező rendőrök nyugtatták meg a kicsiket. Aztán másnap délelőtt szinte elrabolták az iskolából Izát az apa és barátai, a többi, rémült, síró gyerek szeme láttára. A jelenetet látó diákok szülei egy emberként feljelentést kívánnak tenni a megbotránkoztató eljárásmód miatt, a nagyapa büntető ügyben tett feljelentést, nem a jogszerűséget, hanem a megbotránkoztató módszert kifogásolva. Elfogadom, hogy az iskola nem kíván állást foglalni gyámügyi vitákban, de hogy ezt így engedték, ez ellen nem léptek fel, az nem helyénvaló.
Hogy kinek van igaza, azt nem tiszte eldönteni szerkesztőségünknek. Mindenesetre az ügynek alighanem lesz folytatása és egyelőre csak annyi biztos: két ártatlan gyermek szíve sajdul bele a kíméletlen családi háborúba.
