Budapest
Related Articles
Te még emlékszel a jó kis igazi krumplicukorra, amit a közértes kalapáccsal tört körülbelül a tíz kilós faládában tárolt betonkemény krumplicukorból a kedves vásárló által kíván kis mennyiségben? Akkora nagy darabokat kaptunk belőle, hogy akár hosszú órákon át is rágcsálhattuk. Egyébként még kapható sátrasoknál különböző vásárokon, búcsúkon. Megközelítőleg annak még hasonló íze van, mint gyerekkorunk krumplicukrának. Mondjuk az sem volt utolsó, hogy még a kezdetekkor nem árulták ám mindenhol és nem is volt mindig. Örültünk, ha egy évben kétszer búcsúban megvehettük és akkor azért jól bespájzoltunk belőle.
A legmegosztóbb régi finomság: a krumplicukor
Személy szerint én nem szerettem, nem is értettem, hogy lehet ilyen nagy rajongótábora, ők meg persze azt nem értették, én hogy nem veszem ki a kezükből, és falom be azonnal. Te melyik tábort erősítetted? A gránit keménységű krumplicukorra ránézni is fájdalmas volt, azonban harapás után azonnal megpuhult. Ha nagyon nagyra nyitott szemmel járunk, akkor néhány kisboltban még mindig vásárolhatunk ilyen retro finomságot, de már egyáltalán nem jellemző, hogy a választék része legyen.
Rágóból kettő jó volt a cigirágó, és a gömbrágó
Ha valaki pisztolyt tartana a fejemhez se tudnám eldönteni, hogy melyiket szerettem jobban, de mind a kettőért rajongtam. Minden egyes Penny-s vásárlásnak könyörögtem anyának, hogy leemelhessek egy gömbrágót, ami rendszerint már aznap elfogyott, a tesómmal versenyeztünk, hogy ki melyik színt eheti meg. Azóta már lekerült a polcról, mert elképzelni sem lehet mennyi mesterséges anyag volt benne, ami talán nem a fejlődét támogatta. A másik pedig a cigirágó, amit szintén nem lehetett nem szeretni, hiszen gyerekként utánozhattuk vele a nagyokat. Emlékszel? Anya nem szeretett venni, mert szerinte a felnőttek rossz szokásait nem kell utánozni, és hát valóban függőséget okozott, rágófüggőséget…