Budapest
Related Articles
Állok hátul, hallgatom a kis reggeli wake up zenémet. Felszáll egy mozgássérült kisfiú (két bottal) a buszra nagy nehezen. Senki meg nem mozdulna, de senki, hogy átadja a helyét. Nem is kellett ennél több, hogy elszakadjon a cérna nálam, fülhallgatót kiveszem és mondom:
“A busz hátsó, ülő felétől egy kis figyelmet kérnék! Most, hogy végig nézték és bámulták a kisfiút, majd nagyvonalúan elfordították a fejüket ahelyett, hogy felállt volna valaki és átadta volna a helyét gratulálok!
Hirdetés
De most Te, aki ilyen jól ülsz, felpattansz, hogy le tudjon ülni, mert majdnem a végállomásig megy a fiú!”
Beszélni se nagyon tudott a kissrác, de bólintott hogy köszönöm. Nincs mit kölyök! Még szórványos tapsot is kaptam azoktól, akik szintén álltak. Akik meg ültek, azok engem bunkóztak le.”
Sajnos sokszor elfelejtünk emberségesen viselkedni!
A kép illusztráció.
