Budapest
Related Articles
Korda György és Balázs Klári egyik legismertebb és legtöbbet játszott dala a Találd ki gyorsan a gondolatom című szám. Nemrég kiderült, hogy 1984-ben egy Izraelben élő francia zeneszerzőtől szerzőtől vették kölcsön a dallamot. Balázs Klári elismeri, hogy nem ő írta a dalt, a zeneszerző közben nem kizárt, hogy az elmúlt 40 év kiesett szerzői jogdíjait akarja bevasalni Klárikán. Az eredeti és a magyarosított verziót a cikkünk alján lehet meghallgatni.
Slágerek lekoppintása
Nem ez az első plágium per a magyar zenei iparban. A rendszerváltás előtt rengeteg sláger született úgy, hogy a nagy magyar dalszerzők egy külföldön jól ismert slágert koppintottak le. Ezt magyar szöveggel, magyar előadók tették híressé itthon. A Kékvillogó.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el!
“Magyar slágerek” a világban
A rendszerváltás után, amikor már bárki könnyen utazhatott gyakran felcsendültek a jól ismert „magyar” slágerek a világ minden táján. Ekkor döbbent rá a közönség, hogy több magyar sztár igazi koppintógép volt a Kádár-rendszerben.
Beperelték Balázs Klárit
Balázs Klárival is hasonló történhetett. Meghallotta a fülbemászó melódiát és Szenes Ivánnal magyarosították. Balázs Klári ellen polgári peres eljárást indított Henri Bratter Izraelben élő francia zeneszerző – írja a Telex. Bratter az „izraeli Madonnának”, Ofra Hazának írt egy dalt, ami 1981-ben meg is jelent Tfila címmel. A bíróság elsőfokú ítélete szerint Balázs Klári gyakorlatilag lenyúlhatta a számot.
Egyértelmű hasonlóság
Az eredeti és a Balázs Klári-féle dalt a cikkünk alján lehet meghallgatni. Nem kell igazán érteni ahhoz a zenéhez, hogy meg lehessen állapítani az egyértelmű hasonlóságot a két szám között. A magyar verzió az eredetit egy kicsit felgyorsította, izraeli fohászkodás helyett kapott egy szerelmes magyar szöveget, és voltaképpen táncdalfesztiválosodott az eredeti dal.
Balázs Klári elismeri, hogy nem ő írta
Az üggyel kapcsolatban Balázs Klári az alábbi közleményt juttatta el a Telexhez: Balázs Klári őszintén elismeri, hogy a Találd ki gyorsan a gondolatom… című dal zenéjét eredetileg nem ő írta. Ez egy izraeli dal a 80-as évekből, melyből Balázs Klári és Szenes Iván szövegíró duettet készített. Szenes Iván szövege, valamint Balázs Klári és Korda György előadása nélkül nem vált volna ismertté és sikeressé a dal Magyarországon.
Nem jött össze a bevett szokás
Balázs Klári bízott abban, hogy az Artisjuson keresztül megérkezik a feldolgozáshoz az izraeli jogosítás, ahogy ez egy bevett szokás külföldi dalok magyar feldolgozása esetén. Sajnos nem így történt. A dal a megjelenését követően hosszú ideig kevés jogdíjat hozott. A jogdíjak összege csak 2000-es évek után kezdett megnőni.
Jelentős összegű jogdíj
Az izraeli zeneszerző 2018-ban irreális követelésekkel lépett fel. Balázs Klári mindent elkövetett a jogvita békés rendezése érdekében. Az izraeli szerzőségét nem vitatta, sőt felajánlotta, hogy együttműködik, hogy az izraeli zeneszerző jogai az Artisjusnál be legyenek jegyezve. Balázs Klári jelentős összegű jogdíjat is felajánlott.
Rengeteg pénz
Balázs Klári minden törekvése ellenére az izraeli zeneszerző pert indított és irreálisan sok pénzt követelt a bíróságon. A Fővárosi Törvényszék az izraeli zeneszerző kártérítési követelését nagyrészt elutasította és abból mindössze ugyanazt az összeget ítélte meg, melyet Balázs Klári már per nélkül is felajánlott. Az izraeli zeneszerző a bíróság döntését sem fogadta el, továbbra is hajthatatlan. Az ítélet még nem jogerős, a per a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyik.” – írta vélhetően Balázs Klári jogi képviselője a portálnak.
40 évig elmaradt a jogdíj
Számos ilyen és ehhez hasonló példa van még a magyar könnyűzene történetében, de ezek szinte soha nem jutnak el bíróságig. Amúgy azért kiemelten fontos, hogy ki egy dal hivatalos szerzője, mert a szerzői jogdíjak (ezeket itthon az Artisjus kezeli) neki járnak minden rádiós, tévés vagy bármilyen lejátszás után. Balázs Kláriék száma lassan 40 éve jelent meg, vagyis közel 40 éven át Henri Bratter helyett Balázs Klári részesült a dalszerzésért járó jogdíjakban.
