Ágota egy nap váratlan titokra bukkant néhai nagyapja matracában. A lelet nemcsak a szülei halálának
körülményeit változtatta meg örökre, hanem a kisváros egész közösségét is alapjaiban rázta meg.
Ágota az ajtóban állt, és nézte a nagyapja szobáját. Az orrában még mindig érezte a helyiség ismerős illatát: régi könyvek, pipadohány és a nagyapja kedvenc kölnije, amelyet mindig használt.
„Hihetetlen, hogy tényleg elment” – suttogta, miközben végigsimított a régi tölgyfa komódon.
A tekintete megállapodott egy éjjeliszekrényen lévő keretben. A szülei mosolygós arca nézett vissza rá, akiket egy szörnyű autóbalesetben vesztett el évekkel ezelőtt. Most már tényleg egyedül maradt.
Amint nagyapja holmijának rendezésébe kezdett, egy különös emlék jutott eszébe. Gyerekként gyakran játszott nagyapja ágyán, de az idős férfi mindig ugyanazzal a szigorú figyelmeztetéssel állította meg:– Soha ne érj hozzá a matracomhoz, Ágota! – mondta határozottan. – Több titkot rejt, mint amit valaha elképzelnél!
Most, hogy ott állt az ágy előtt, Ágotát legyőzte a kíváncsiság. Félrehúzta a matrac egyik sarkát, és meglátott egy kis bőrkötéses könyvet, megsárgult újságcikkeket és néhány fényképet.
– Nagyapa, mit rejtegethettél ennyire? – suttogta meglepetten.
Ahogy átnézte a papírokat, döbbenetes felismerés szállta meg. A nagyapja részletesen dokumentálta a szülei balesetének vizsgálatát, és azt állította, hogy a helyi rendőrség eltussolta az igazságot.
„Pongrácz Ferencet ittasan látták távozni az Aranycsillag étteremből” – olvasta hangosan egy újságcikkből. – „A rendőr, Kerekes őrmester azonban átengedte az ellenőrzőponton.”
A kezei remegtek, ahogy egyre több részletet rakott össze. Az derült ki, hogy egy gazdag és befolyásos helyi vállalkozó, Pongrácz Ferenc, ittasan ütközött a szülei autójának, és a rendőrség megvédte őt a felelősségre vonástól.