Tóth Gabi, Gáspár Evelin és Kulcsár Edina a nőiségről, szépségről és plasztikai beavatkozásokról beszélgettek
admin
4 minutes ago
Home
0 Views
Mit jelent ma nőnek lenni? Erről beszélgetett Tóth Gabi, Gáspár Evelin és Kulcsár Edina
A nőiségről, a szépségről és a plasztikai beavatkozásokról is szó esett a NŐfilter legutóbbi adásában, amelyben Tóth Gabi, Gáspár Evelin és Kulcsár Edina beszélgettek nyíltan a nőket érintő társadalmi elvárásokról. A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogy egy-egy beavatkozás valóban önbizalmat ad-e, vagy inkább a közösségi média által diktált megfelelési kényszer áll a háttérben.
Tóth Gabi elmondta, elfogadta, hogy nem klasszikus értelemben vett szépség, ugyanakkor bizonyos beavatkozások mellett tudatosan döntött.
„Szerintem ebben semmi ciki nincs, vagy szégyen. Az első botoxkezelésem 2025-ben volt, […] a számba 3-4 éve töltettem először, volt egyébként mellműtétem is, 15 évvel ezelőtt, ezt bevallom. Nagyon zavart – most már nem zavarna –, de engem sokat csúfoltak azért, mert pici a mellem. Annyira frusztrált, hogy nem tudtam elfogadni a testem, úgy éreztem, nem vagyok elég nőies, ha nincs mellem. Nem bántam meg, örülök. Ha az ember normális keretek között csináltatja ezeket a dolgokat, akkor ezzel semmi baj nincs. Járok hialuronos kezelésre, sajnos nem olyan a kollagéntermelődésünk 35 éves kortól, mint előtte. Ebben nincs szégyellnivaló.”
Az énekesnő szerint az élethelyzetek is befolyásolják, mikor dönt valaki ilyen lépések mellett.
„Mondjuk, 21 évesen nem jutott volna eszembe elmenni, sőt 30 évesen sem, de amikor az ember már túl van egy váláson, meg elég sok mindenen, akkor van, hogy jó visszarakni az embernek a mellkasáról az arcát a helyére. […] Az egész társadalmi nyomás a plasztika ellen onnan indult ki, hogy nagyon sok nő, aki gyönyörű volt, titkolta, hogy bármilyen beavatkozás történt volna. Miért kell átverni az embereket?”
A közösségi média szerepe és a retusált képek kérdése is szóba került. Tóth Gabi szerint nem probléma a képszerkesztés, amennyiben az ember a valóságot is felvállalja.
„Néha szoktam használni a FaceAppot. Néha mutatok egy-két képet magamról, amire azt mondom: »De jó lenne így kinézni!«, de mellette megmutatom azt, hogy nézek ki valójában. […] Annyira nyomasztják az influenszerek a nőket, főleg az anyák, ettől kivagyok. Szerintem lehet FaceAppot használni, vagy lehet retusált képeket kirakni, ha mellette megmutatod azt, hogy milyen vagy, amikor bokszolsz smink nélkül, izzadtan, fáradtan, és nem félsz ettől az arcodtól. […] Rajtunk is van ám egy nagy társadalmi nyomás, mert mindenki elvárja, hogy mutassuk meg az igazi arcunkat, de amikor ez megtörténik, akkor meg azt hallgatjuk. Bocsánat, nem akarok senkit megbántani, de a pörköltszagú trikójában otthon ül, és utána engem szapul azért, mert »hát igen, ott a haja, meg ott tokája volt, és most fölszedett három kilót«. És engem kövéreznek le, hogy meg vagyok hízva 62 kilósan, mert fölszedtem 4 vagy 5 kilót. Nyilván bennünk is az van, hogy nem akarjuk sokszor megmutatni, mert az emberek olyan kritikusak. Mert »egy hajszál belóg oda, aha, az nem volt ott, azt biztos beültette, odaragasztotta«…”
Budapest
