Tóth Gabi ismét nyíltan és szenvedélyesen beszélt pályájáról, világnézetéről és azokról a törésvonalakról, amelyek az elmúlt években meghatározták a karrierjét. A Hotel Lentulai című műsorban, Lentulai Krisztián kérdéseire válaszolva az énekesnő nemcsak szakmai tapasztalatait, hanem személyes megéléseit is megosztotta.

Az interjú elején a mai közélet morális állapotáról fogalmazott meg markáns véleményt. „Tehát a mai világban olyan, hogy elvek, az valahogy elveszett, mint olyan” – mondta, hozzátéve, hogy korábban sokan elfordultak tőle, most viszont, hogy új lendületet kapott a karrierje, a pénz hatására egyre többen térnek vissza a közelébe.

Úgy látja, fesztiválkörnyezetben is megállná a helyét, a meghívások elmaradásának azonban szerinte nem a közönség érdektelensége az oka. Inkább az, hogy klubok helyett falunapokon lép fel, és nem része azoknak az iparági szokásoknak, amelyek mások számára természetesek.

Politikai identitásáról is egyértelműen beszélt. „Azért vártam, hogy 18 éves lehessek, hogy mehessek szavazni a Fideszre. És én onnantól kezdve minden évben […] a Fideszre szavaztam. Én is, a családom is” – hangsúlyozta. Testvéréről, Tóth Vera énekesnőről úgy fogalmazott, hogy ő békésebben „elvan a kis világában”, míg benne nagyobb az alkotói ambíció és az igazságérzet. „Nyilván ezért megosztóbb is lettem, mert nekem nagyon nagy az igazságérzetem… És akkor is balhéba keveredek, ha nem kéne” – ismerte el.

Felidézte színházi éveit is, amelyeket komoly lelki terhek kísértek. Budapestre költözése után bántalmazó helyzetekkel találkozott, amelyek teljesítményét is megnehezítették. A színházi közeget egyszerre látta rendkívül tehetségesnek és kegyetlennek: „és nagyon sok remegő, síró színésszel” – mondta. A tapasztalatokból végül azt a tanulságot vonta le, hogy az emberi méltóság és a tisztelet nélkül nincs egészséges alkotói folyamat. „Ha tisztel valaki, nem jutok el addig a pontig, hogy sírásig-hányásig fajuljon el a munkafolyamat” – fogalmazott.