Budapest
Related Articles
A váratlan visszatérés
A tavaszi napfény melegen sütött a budapesti utcákra, amikor Péter éppen a konyhában kávét főzött. A lakás csendes volt, csak a kávéfőző halk zümmögése hallatszott. Hirtelen csöngettek.
– Ki lehet az ilyenkor? – morogta magában, miközben az ajtóhoz sétált.
Ahogy kinyitotta az ajtót, meglepetten hátrált egy lépést.
– Anya?! Mit keresel itt?
Az ajtóban egy elegánsan öltözött, középkorú nő állt, bőrönddel a kezében, arcán széles mosollyal.
– Visszajöttem Angliából! – jelentette be lelkesen.
– Milyen hosszú időre? – kérdezte Péter, még mindig döbbenten.
– Örökre! – válaszolta az anya, miközben belépett a lakásba.
– Anya, ez… ez meglepő. De miért most?
– Fiam, elegem lett az angliai életből. Hiányoztál, és úgy döntöttem, itt az ideje hazatérni.
– Értem… – mondta Péter bizonytalanul.
– Add ide a lakás kulcsait, kérlek. Szeretném lepakolni a csomagjaimat.
– Anya, ez a lakás már foglalt.
– Mit jelentsen ez? Ki lakik itt?
– Én és Anna, a menyasszonyom.
– Menyasszonyod? Mikor történt ez?
– Két hónapja költöztünk össze.
– És miért nem szóltál?
– Nem akartalak zavarni. Azt hittem, még hosszú ideig Angliában maradsz.
– De ez az én lakásom, Péter.
– Tudom, de most ez már a közös otthonunk Annával – felelte Péter, miközben igyekezett megőrizni a nyugalmát. – Két hónapja vettük bútorokat, felújítottunk, itt tervezzük a jövőnket.
Az anyja letette a bőröndöt, körbenézett, majd fejcsóválva megszólalt:
– Látom. Minden megváltozott… Még a nappalit is teljesen átrendeztétek. Ez volt az apád karosszéke…
– Tudom, anya. De új életet akartunk kezdeni. Neked is szóltam volna, ha nem lennél annyira eltűnve az angliai dolgaidban.
– Eltűnve? Péter, azért mentem el, hogy pénzt keressek, hogy neked jobb legyen! Hogy ne kelljen albérletbe költöznöd! És most, mikor visszajövök, hogy végre együtt lehessünk… te azt mondod, hogy nem fér el az anyád a saját lakásában?
Ebben a pillanatban nyílt a hálószoba ajtaja. Anna jelent meg az ajtóban, álmosan dörzsölve a szemét.
– Mi történik? Ki ez a hölgy?
– Ő… az édesanyám – válaszolta Péter feszülten. – Meglepetésszerűen hazajött Angliából. És… most itt akar lakni.
Anna arca elkomorult.
– Jó napot kívánok – köszönt udvariasan, majd a férfihoz fordult. – Péter, ezt meg kell beszélnünk.
– Semmi baj, ne zavarlak titeket – szólt az anyja hűvösen. – Kimegyek a konyhába, amíg megbeszélitek, hogy én hol alhatok a saját lakásomban.