Budapest
Related Articles
Az elmúlt hétvégén édesanyám vidékről látogatott meg. Hozott nekünk házi készítésű ételeket, hogy a családunk friss és egészséges ételekkel táplálkozhasson. Néhány napot töltött nálunk, és vasárnap délelőtt készült visszaindulni a hosszú útra. Már 70 éves, és minden ilyen utazás egyre nehezebb számára.
Amikor kiértünk a buszpályaudvarra, észrevettem, hogy rosszul van. „Fiam, nem érzem jól magam” – mondta, miközben az arca elsápadt. Azonnal felajánlottam, hogy maradjon még egy napot, vagy menjünk vissza a kórházba, de hajthatatlan volt. „Muszáj hazamennem, nem maradhatok tovább” – válaszolta.
Kétségbeesetten néztem rá, de nem tudtam meggyőzni. Ezért egy utolsó kísérletként odamentem a buszsofőrhöz, és elmondtam neki a helyzetet: „Kérem, figyeljen oda édesanyámra, mert nem érzi jól magát. Csak nézzen rá néha útközben.”
A sofőr egy pillanatra elgondolkodott, majd azt mondta: „Talán jobb lenne, ha nem indulna el.” De tudtam, hogy anyám konok, és nem fog engedni, és ezt el is mondtam neki. Végül beleegyezett: „Ne aggódjon, vigyázok rá.”