Budapest
Related Articles
Valaki írt a férjemnek, és bevallotta, hogy rettenetesen hiányzik neki az ő „cicája”
Az életem sokáig nyugodt és kiszámítható volt – tíz év házasság, tele rutinszerű mindennapokkal, amelyben minden a helyén volt. Azt hittem, semmi nem zökkenthet ki ebből az állandóságból. De aztán beköszöntött egy ősz, amely mindent felforgatott.
Az évfordulónkra készültünk, terveztük az ünneplést: elegáns vacsora egy gyönyörű étteremben, szívből jövő ajándékokkal. Ám egyetlen pillanat alatt minden darabjaira hullott, amikor olyan vihar söpört végig az életemen, amit álmaimban sem képzeltem volna. A férjem, Tamás, azon az estén a barátaival focimeccset szervezett, és én nem elleneztem. Mindig is tiszteletben tartottuk egymás szabadságát, és ez így működött köztünk.
De amikor éjjel részegen és kimerülten hazaért, még nem sejtettem, hogy az életem percek alatt fenekestül felfordul. A telefonját a hálószobában hagyta, és az állandó pittyegése nem hagyott nyugodni. Bár korábban sosem néztem bele a telefonjába, azon az estén valami legyőzhetetlen kíváncsiság kerített hatalmába.
A telefon jelszóval volt védve, de valahogy mégis sikerült kinyitnom. Mintha egy láthatatlan erő vezette volna a kezemet. Az első üzenet, amely a szemem elé került, összetörte a világomat. „Hiányzol, cicám” – állt benne. A szívem összeszorult, a levegő bennem rekedt, és olyan fájdalom szorította a mellkasomat, hogy szinte megfulladtam.
Letettem elé a telefont, amikor felébredt. Egyetlen szó sem hagyta el a számat – a tekintetünk elmondott mindent. Tudta, hogy a titka kiderült, és nincs többé rejtegetni való. De az igazi kérdések csak ekkor kezdődtek. Ki volt ez a „cica”? Nem tudtam elfogadni, hogy ne derítsem ki az igazságot.