Visszavittem a szomszédnak a fogót – Amikor kinyitotta az ajtót, összeomlottam a döbbenettől
Egy egyszerű este váratlan fordulatot vett, amikor kiderült, hogy szivárog a fürdőszobai cső. Amit azonban a hiba kijavítása közben felfedeztem, alapjaiban rengette meg az életemet és mindent, amit a házasságomról hittem.
Aznap este minden átlagosnak indult. A férjem, Benedek, ismét egy hosszú üzleti útra ment, ahogyan az utóbbi időben egyre gyakrabban. Már-már kezdtem megszokni, hogy sok dolgot egyedül kell megoldanom, de sosem szerettem ezt az érzést.
Ahogy telt az idő, a kis házimunkák, mint egy csavar meghúzása vagy a mosogató kitisztítása, már könnyen mentek. De ezen az estén valami nagyobb kihívással néztem szembe.
A harmadik napon, hogy Benedek távol volt, és a kislányunk, Anna is az édesanyjánál töltötte az estét, végre megpróbáltam egy kis időt magamra fordítani. Egy hosszú, nyugodt fürdőt terveztem. Dél körül azonban észrevettem, hogy a mosogató mögötti zöld csőből lassan szivárog a víz. Mire este lett, a szivárgásból állandó csorgás lett, és a víz már a padlón gyűlt össze.
A csőprobléma és a szomszéd segítsége
– “Ez nem lehet igaz!” – motyogtam magam elé, miközben egy régi lepedőt próbáltam a cső köré tekerni, hátha megállítja a vizet. Persze a víz gyorsabban szivárgott át rajta, mint ahogy vártam.
Kétségbeesetten néztem az órára. Éjfél volt. Felkaptam a telefonom, és Benedeket hívtam.
– “Gyere már, vedd fel!” – suttogtam, miközben a folyosón járkáltam. A telefon csak kicsöngött, de nem vette fel. – “Természetesen…” – sóhajtottam lemondóan, és bontottam a hívást.
Mivel nem maradt más választásom, írtam a lakóház csoportjába: „Van valaki ébren? Szivárog egy cső, és fogalmam sincs, mit tegyek.”

Pár másodperc múlva érkezett a válasz:– „Itt Jakab. Nemrég volt nálam hasonló gond, ránézek, ha gondolod.”
Jakab? Tudtam, ki ő, de nem sokat beszéltünk. Pár emelettel lejjebb lakott, magas, széles vállú férfi, aki mindig udvariasan biccentett, amikor összefutottunk.
– “Nagyon köszönöm! A fürdőben szivárog, itthon vagyok.”
Néhány perccel később kopogás hallatszott az ajtón. Jakab állt ott, szerszámosládával a kezében, és nyugodt mosollyal az arcán.
– “Elég csúnya helyzet” – jegyezte meg, amikor meglátta a csövet.
– “Nem értek az ilyesmihez” – vallottam be zavartan.
– “Semmi gond. Hagyja csak rám.”